Egy csapat 10 éves, akik megmentik a világot.
Valahogy így lehetne jellemezni a nyár egyik nagy bukását.
A film ezer sebből vérzik, és már ott nem stimmeltek
a dolgok, mikor újraforgatásokat rendeltek el.
Ez legtöbbször nem igazán jelent jót, és ebből
botorság lenne következtetéseket levonni, de mikor maga a rendező húzza le a
filmet, na, az már utal valamire.
Nem nagy reményekkel ültem le, hogy megnézzem, és
valóban nem is csalódtam. Azt kaptam, amit vártam: egy rakás sz×rt.
Az ezredik reboot után komolyan elgondolkodik rajta
az ember, hogy valóban szükség van erre?
A válasz az, hogy nem. Néhány évvel ezelőtt már
láttunk belőle két részt, ami bőven elég is volt. Most csak annyi történt, hogy
a régi szereplőket lecserélték egy csapat 10 évesre és elölről kezdték
felépíteni az egészet.
Hogy ennek mi értelme? Ne kérdezzétek, mert nem
tudom. Az egyszerű válasz a pénz lenne, de akkor se tudom elképzelni, hogy egy
néző milyen indíttatásból ül be egy ilyenre.
Na, de magáról a történetről is.
Az megvan, hogy vannak zseni gyerekek? Itt is van
belőlük bőven. Méghozzá olyanok, akik 8 évesen egy másik dimenzióba
teleportálják a kiskocsijukat. Azt hiszem, ez mindent elmond, miért válik
érdektelenné az egész.
Ehhez szinte kötelezően párosul a rossz gyerekkor,
amitől a kis zseni lurkót nem értik meg a buta szüleik, sőt, még az iskolában
is lehurrogják a dimenzió-találmányát a buta tanárok.
Hirtelen aztán beugrik a képbe a dimenzió-izé-kutató
csávó – akinek éppen nincs jobb dolga, mint középiskolai tudományos bénázásokra
járkálni -, majd pár unalmas snittel később főhősünk már egy tudományos labor
nagyfejese lesz. Igen, 10 évesen.
Ezután már szabad az út, hogy egy csapat gyerek
kapcsolatot létesítsen egy másik dimenzióval, ami rövid időn belül sikerül is,
és ki nem, ha ők, elindulnak, hogy felfedezzék azt.
Innentől már ismerős a szitu. Ezerszer láttuk. Bár
az eddigi leírásom is egy nagy sablon volt.
Beüt a krakk, kell egy jelentéktelen és mindenféle
motiváció-mentes főgonosz, a 10 évesek megismerik az erejüket, blablabla. Aztán
a végén harcolnak, világmegmentős helyzet. Na, találjátok ki, hogy mi történik…
És mindenki boldog.
Ennyiben össze is lehetne foglalni az egész filmet.
Egy totál átlagos sablonra felépített átlagos karakterekből álló semmitmondó
történet.
Ez az a film, amit egyszer se érdemes megnézni.
Marvel-film esetében ugye szokás kitérni az
effektekre, és a különböző vizuális hatásokra, de itt még ezek se voltak
említésre méltóak. A gyéren sikerült trükkök inkább még jobban lehúzták az
amúgy is béka feneke alatt kuruttyoló színvonalat.
- C. J. DeWitt -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése