Gyönyörű sorscsapás - Jamie McGuire

Fülszöveg: 

Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében – azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.
Travis izmos testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van – és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát, és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer.
Szerelem és játék keveredik a népszerű írónő, Jamie McGuire regényében, amely a fiatal olvasók körében nagy népszerűségre számíthat. Ne hagyd ki, játszd meg te is a tétjeidet! Szerinted Abby nyer vagy Travis? Vagy ebben a játékban nincsenek vesztesek?

Tetszett. Sőt nem csak hogy tetszett de egyenesen imádtam. Jó persze tudom sokszor kezdem így, de ezt tényleg imádtam, Alig tudtam letenni. Abby és Travis világa magával ragadott és igen, totál és visszavonhatatlanul belezúgtam Travisbe. Miközben olvastam azon gondolkodtam hogy és mint szerezhetném meg magamnak.

Na de visszatérve az eredeti témához... Ha valaki a szokásos egyetemista szerelem sablonba húzott sztorit szereti az itt megkapja amire vágyik, azonban ez azért több annál. Tele van fordulattal, és mikor azt hinnéd hogy már nem lephet meg, ő azért meg bemutat neked és csak azért se az történik amire számítasz.

Úgyhogy csajok, meleg szívvel ajánlom, ha pedig pasi vagy, akkor a második rész a neked való, ott Travis szemszögéből láthatod az igazságot. Persze én mindkettőt elolvastam, és el valakinek elnyeri a tetszését, úgyis tovább olvassa.

Kedvenc karakter: Taviiiiiiiiiiiiiiiiiis

Ami kifejezetten tetszett: fordulatokkal tele.

Ami nem tetszett: Sablonok azért vannak

A történet:5/5

A karakterek: 5/4

A borító:5/5 tetszett nagyon. 

Kiadó: Maxim

Kiadás dátuma: 2012

Oldalszám: 452 

Honnan: Alexandra polcán láttam.

Eredeti cím: Beautiful Disaster 

Az Éhezők Viadala - A kiválasztott befejező rész

Véget ért egy újabb korszak, és végleg lezárult az Éhezők viadala története. Az utolsó film elérkeztével Katniss története révbe ért. Rengetegen végig kísérték Panem és körzeteiben zajló eseményeket, és rengetegen azonosulni is tudtak az íjászatban kiemelkedő főhősünkkel.

A trilógia harmadik kötetének második felét most már mi is megtekinthetjük a mozikban. E miatt rengeteg kritikával illették a sorozatot, ugyanis szinte kivétel nélkül mindenki csak a pénz utáni hajszát látta a kettévágásban (megjegyezném, hogy szerintem is ez állt a dolog mögött).

Egy évvel ezelőtt rossz szájízzel léptünk ki a moziteremből, ugyanis csupán kevés ember tetszését nyerte el a harmadik rész első fele. Megvolt tehát az okunk az aggodalomra, hogy vajon méltó befejezést kap-e ez a remek sorozat.

Az első két rész magasra tette a lécet, így joggal elvárható, hogy olyan befejezést kapjunk, amit ez a történet megérdemel.

Így most elérkeztünk az Éhezők viadala – A kiválasztott befejező részéhez.

A történet ott kezdődik, ahol az előző véget ért. Javában folyik a Kapitólium elleni háború, az elnyomottak felkeltek, és ellentámadásba lendültek. Gyorsan az események középpontjába csöppenünk, és hamar beszippant minket a különös atmoszféra.

Az utolsó részben pont az van, ami az előtte lévőből hiányzott: a ritmus. Míg a 3/1 lassú és vontatott lett, addig ezt a csorbát időközben sikeresen kiküszöbölték. A film tempója meglehetősen feszes, de elég idő jut azokra a részekre is, ahol szükséges a lassabb történetmesélés.

A főbb karakterek közül erőteljesen jelen vannak a szerelmi háromszög résztvevői, azonban ezzel a film belefut egy hatalmas hibába, mégpedig, hogy a mellékszereplőkre nem helyez elég hangsúlyt, így ők csak „lebegnek” a háttérben. Ezáltal nem érezni különösebb meghatottságot, ha az egyikük éppen meghal. Én ezt amolyan „szükséges áldozatnak” nevezném, mert különösebb jelentősége nincs, ég, ha egy fontosabb mellékszereplőről van is szó.

Aki olvasta a könyvet, az tudja, hogy a szerelmi háromszög hogyan is ér véget. A magam részéről csalódásnak tartom, mert egyáltalán nem erre számítottam, és jobban örültem volna egy másfajta befejezésnek. Nos, a film ugyanezt adja vissza. Mivel ugyanarról a történetről beszélünk, ezért nem is lehetne másként, mégis nekem csalódás volt a befejezése. Arról nem is beszélve, hogy itt is elhamarkodnak kiírni egy adott szereplőt, hogy aztán egy másikra koncentrálhassunk.

Még a vizuális effekteket emelném ki, azok közül is a fekete, olajszerű anyagot, ugyanis nagyon igényesen lett megalkotva. Csupán egy-két perces jelenetről beszélünk, mégis ámulatba ejtő a kinézete, valamint a fizikája. Ebben a trilógiában hasonlóval a második részben találkoztam, mégpedig a köd megvalósításában. Mindkettő effekt meglehetősen igényes és szép munka volt.

Összességében ezt a filmet mindazoknak ajánlanám megtekintésre, akik már látták a korábbi részeket, és nem vette el a kedvüket az előző rész. Úgy gondolom, hogy amennyire lehetett, méltó befejezést kapott a sorozat, így egy újabb korszak zárult le ezzel.

- C. J. DeWitt -

Egy leendő író tanácsai a sorstársainak.

Ismét csak sokat gondolkodtam mi legyen a következő bejegyzés témája, ami kicsit elvonatkoztat a könyvek és filmek világától. Kértem segítséget is... hát, mit ne mondjak. Drága párom előállt azon remek ötletével, miszerint.... kapaszkodj meg!!!!! ... készítsek egy bejegyzést a női naptárakról (?!)
Kisebb sokkhatás után, hogy ez meg kinek jut eszébe egy ilyen blogon, finoman közöltem vele, hogy azt hiszem a nők tudják kezelni az ilyesmit /javítsatok ki ha, nem így lenne/ és, inkább keresek más témát.
Nos, ünnepélyesen jelentem. Kerestem :) És.... találtam. 

Itt illik tisztázni, hogy nem tartom magam írónak, de egyszer szeretnék az lenni. Igazából minden vágyam. hogy azon remek írók nyomdokaiba léphessek, akiknek a könyvein én magam is felnőttem.
Tehát a téma a kiégés, vagy nevezhetjük akár írói válságnak is. 

Pár évvel ezelőtt még rengeteget írtam, volt egy történetes blogom, és saját regényt is elkezdtem, de ahogy telt az idő, és jöttek sorra a problémák (magánéletben) egyre kevésbé tudtam az írásra figyelni és koncentrálni. Nem éreztem azt mint előtte, hogy nekem ezt kell csinálnom, és hogy ez lenne a hivatásom. Ráfeküdtem az olvasásra és itt nem csak könyveket értek, hanem rengetek interjúlt olvastam és néztem, amik neves írókkal készültek, hátha megtalálom az elvesztett lelkesedést. De nem így lett. Elveszett a tűz a lelkemből, és az írás lekorlátozódott azon rövid kritikákra amiket itt a blogon láthattatok tőlem. Ez volt a maximum, amit ki tudtam hozni magamból. Sok tanács jött, hogy mit, meg hogy kéne csinálnom, de igaz ami igaz, minden ember más. Próbáltam a problémáimból meríteni (félre ne értsétek, nem siránkozni akarok, csak azt szeretném, hogy teljes képet kapjatok), de mit sem ért. Jött hát az ötlet, hogy feküdjek rá még jobban, minden csak akarat kérdése, de ez nem igaz. Itt és most el kell igazítanom mindenkit, aki azt hiszi így van. 

Számomra az írás is a művészet egy csodás ága, hisz mi más lehetne a kreativitás kifejezésének ezen formája?! Így hát a következtetés amit mindenki józan paraszti ésszel is levonhat (hacsak nincs annyira belemerülve, mint én magam is), az nem más mint a esőnap. Vagy esetemben eső év. Igen sokan mondták, hogy pihentessem a dolgot és hagyjam kicsit, majd rájövök, de féltem, hogy ha felhagyok az írással, akkor végleg elveszítem és azt soha nem akartam. De igaz volt. Végülis most itt vagyok és épp ezt a röhejesen egyszerű és közhelyes igazságot gépelem be nektek. 

Összegzéséül ennek a katyvasznak tehát azt kell mondanom:  Ha te író akarsz lenni és hiszel magadban (és remélhetően néminemű tehetség is szorult beléd) akkor hát hajrá! Ne add fel, kövesd az álmaid, tedd meg ezt magadért, DE!!!!! Ne erőltesd a dolgot. Egy kis pihenő mindenkinek jár. Ha erősködsz és túlfeszíted magad, talán örökre elveszíted ezt.
Tehát, ha adhatnék egy tanácsot az ez lenne: Kövesd az álmaid és merj nagyot álmodni! Mert aki mer álmodni és belevágni, az már vesztes nem lehet!

- N. J. Erceys -

KKT 2 - Kedvenc Könyves Tetoválások (2)

Mint azt az első bejegyzésben említettem, most a nagyobb, merészebb darabok kapnak főszerepet. Ezek között is van jó néhány, amit szívesen magamra varratnék, ha nem irtóznék a tűtől.
Kezdjünk is hozzá.

#1 elsőnek egy ízléses de merész darab.

#2 Következő egy ultracuki, édes bagoly *.*

#3 Jöjjön hát egy nagy hát. Na jó, rossz szójáték. Viccet félre téve, két telihátas, csupakönyves csoda.

#4 Végtelen szerelem. Ha más iránt nem is, akkor a könyvek imádni való főhősei iránt.

#5 Egyik személyes kedvencem ötvözi két nagy szenvedélyem. Könyvek és csodaszép pillangók.

#6 Végezetül két gyönyörű fa amibe azt magyaráz bele az ember, amit akar. De akárhogy is nézzük, megkapó darabok.

Remélem tetszett, ha kedvet kaptatok hozzá annak pedig külön örülök.

- N. J. Erceys -

Filmajánló - Agymanók

Vajon mi történhet egy 11 éves lány fejében? Mit látnánk, ha képesek lennénk belekukkantani?

Valószínűleg ugyanazt, amiről maga a film is szól.

A Pixar három évvel az előző produkcióját követően jelentkezett ismét egész estét animációs filmmel. Ahogy az elmúlt évek alatt megszoktuk, most is zseniális történetet alkottak, ami kicsiknek és nagyoknak egyaránt élvezhető.

Az Agymanókban most Riley mindennapjait kísérhetjük figyelemmel, pontosabban azt, ami a fejében zajlik. A stúdiótól megszokott ötletességből és kreativitásból most sincs hiány, és olyan történetet tárnak elénk, amire nem csupán nagy igény van, hanem egyenesen hiány is.

A történet fő cselekménye az agymanókról szól, akik a fejünkben lakó kis lények, és segítségünkre vannak és meghatározzák az életüket, valamint az érzelmeinket. Mindenkinek a fejében ilyen kis manók élnek, de a film legfőképpen a Riley fejében zajló eseményekre koncentrál. A 11 éves lány a gyerekkor és a serdülőkor között jár, ami tökéletes választás volt, hiszen ekkor nyílik meg a világ, és nagymértékben változhat meg az ember élete. Ehhez a változáshoz kell alkalmazkodniuk az agymanóknak is, illetve most még nagyobb felelősség hárul rájuk, mint korábban.

Egy egész belső világot ismerhetünk meg, és kalandozhatunk az elme legeldugottabb szegleteiben is.

A Pixar-filmekhez hűen, itt is nagy hangsúlyt fektetek az érzelmekre, és helyenként valóban nagyon megható a történet. Mellette persze a humor sem maradhat el, ami ugyancsak színt hoz az amúgy is színes kis világba.

Igazából ezt a filmet mindenkinek ajánlom, mert remek szórakoztatást nyújt, nem mellesleg erős tanító szállal is rendelkezik.

- C. J. DeWitt -