Cora Carmack - Szakítópróba/Összpróba

Fülszöveg:

Szüzesség.

Bliss Edwards hamarosan végez a főiskolán, de még nem veszítette el. Mivel megelégelte, hogy már csak ő szűz a barátai közül, elhatározza, hogy a lehető leggyorsabb és legegyszerűbb módon fogja orvosolni a problémát: egy egyéjszakás kalanddal. A dolog azonban nem úgy sül el, ahogy tervezte. Pánikba esik, és faképnél hagy egy elképesztően helyes srácot meztelenül az ágyában, ráadásul olyan indokkal, amit senki sem venne be.

És ha ez még nem lenne elég kínos, amikor megérkezik az utolsó félévének első órájára, döbbenten ismeri fel az új tanárát. Őt hagyta ott nyolc órával korábban meztelenül az ágyban…

Cora Carmack egy huszon egynehány éves író, aki huszon egynehány évesekről ír. Sok mindennel foglalkozott már életében. Volt unalmas munkája (pl. egy hipermarketben), izgalmas munkája (pl. színházban), stresszes állása (pl. tanárként) és álommunkája (pl. az írás). Imádja a színházat, az utazást és bármit, ami megnevetteti. Szereti a szereplőit a lehető legképtelenebb helyzetekbe hozni, és miközben segít rajtuk, megpróbálja őket összeboronálni valakivel. Hiszen a kétbalkezes embereknek is szükségük van szerelemre…

Fülszöveg:

Garrick Taylor és Bliss Edwards sikeresen megtalálta a boldogságot egymás mellett egy kissé… khm… rázós indítás után. Ehhez képest már gyerekjáték lesz megismerkedni a szülőkkel, nem igaz?

Attól kezdve azonban, hogy a repülőgépük leszáll Londonban, újabb és újabb bökkenők jelentkeznek: egy rosszalló anyósjelölt, számos (többnyire) jelentéktelen galiba, és rájönnek, hogy talán mégsem készültek fel még annyira a közös jövőre, mint gondolták.

Mint kiderül, a szerelmet megtalálni sem könnyű, megtartani azonban még nehezebb.

Garrick

Kezdetnek azt szeretném elmondani, amit kb. minden kritikám elején meg is teszek, hogy nagy lelkesedéssel álltam neki olvasni ezt az egész sorozatot (aminek itt az első két részéről fogok beszélni).
Egy osztálytársam mesélt a könyvről még akkor, mikor eredeti nyelven jelent meg és már akkor nagyon megtetszett. Alig vártam, hogy végre olvashassak a lányról, aki legalább olyan béna, mint én. Aztán mikor megjelent magyarul, elsők közt voltam, aki nyáladzva fejét vesztve rohant, hogy megszerezze. Már a vonaton hazafelé elkezdtem olvasni és le se tudtam tenni. Természetesen azon az éjszakán nem aludtam semmit, de másnapra be is fejeztem. Olyan elégedettséggel tettem le a könyvet, amit ritkán érzek, mikor rájövök, hogy vannak még béna emberek, akik minden mocsokba belekeverednek DE jól jönnek ki belőle.
Na meg persze Garrick igenis jó pasi.
A második rész (ami tulajdonképpen a másfeledik) annyira nem nyerte el a tetszésemet. Persze Bliss ott is ritka szerencsétlen volt és a vége továbbra is happy end, mint amire számítottam, de nem is tudnám megfogalmazni, hogy mi volt az, ami annyira nem jött be. Igaz, ami igaz, elég kritikus tudok lenni, ha folytatásokról van szó.

Bliss

Pár szót akkor a tartalomról is, ha már itt vagyunk. Gondolom nem nehéz kitalálni, már csak a frappáns címválasztás miatt is, hogy ez a könyvsorozat tulajdonképpen a szerelemről és annak erejéről szól. Megemlítenek benne olyan dolgokat, ami a szívemhez igencsak közel áll, ami nem más, mint a barátság ereje. És ugyan nem épp olyan végkifejlettel, mint azt én szerettem volna, de örültem, hogy láttam.

Itt szeretném még megjegyezni hogy bár biztos vagyok benne hogy nem ez az első olyan könyv ami a tipikus tanár-diák szerelemről szól én most láttam először ezt a témát és mit is ne mondjak… imádtam. Bevallom az unalmasabb órák egyik-másikán nekem is átfutott a kósza gondolat egy két kifejezettem szexi tanárról még gimis koromból, de persze ez mindig csak kósza gondolat maradt.
Azt hiszem ennyi mára Cora Carmack világa, hamarosan hozom a folytatást.
Most pedig….. értékeljünk.

Szakítópróba:
Kedvenc karakter: Garrick

Ami kifejezetten tetszett: tanár-diák

Ami nem tetszett: Dom egy seggfej

A történet: 5/5

A karakterek: összességében 5/4 voltak hiányosságok

A borító: 5/4

Kiadó: Content 2 Connect,

Kiadás dátuma: 2013

Oldalszám: 222

Honnan: osztálytárs

Eredeti cím: Losing it

Összpróba:
Kedvenc karakter: továbbra is Garrick

Ami kifejezetten tetszett: Terhes?

Ami nem tetszett: gonosz anya

A történet: 5/3

A karakterek: 5/4

A borító: 5/4

Kiadó: Content 2 Connect,

Kiadás dátuma: 2013

Oldalszám: 112

Honnan: folytatás adja magát

Eredeti cím: Keeping Her

A blogírásról

Blogot írni és blogot olvasni jó dolog. Hogy miért? Fene se tudja. Csak jó és kész.

Nehéz lenne meghatározni pontosan, miért is késztet valakit arra, hogy olvasson egy blogot, esetleg írjon valamit. Ha nagyon akarnám, akkor úgy tudnám megfogalmazni, hogy egyszerűen létszükséglet.

Ebben a cikkben megpróbálom megfogni a megfoghatatlant, és bemutatni nektek, hogy vajon miért is érezhet valakit késztetést magára az írásra. Miért is dönt úgy valaki, hogy neki ezt kell csinálnia. A magam példáján keresztül is próbálom ezt elmagyarázni, illetve azokból a gondolatokból építkezek, amiket eddig tapasztaltam.

Kedves cikkolvasó (és Noncsika), bizonyára te is úgy vagy vele, hogy világ életedben mindig is vonzott az írás gondolata, illetve késztetést éreztél rá, hogy alkoss valamit.

Nos, ezzel nem vagy egyedül. Az alkotás folyamata egy olyan kényszer, ami belülről fakad, és hagynod kell kibontakoznod. Ezt nem csak az írásra értem, hanem bármilyen más művészeti ágazatra is. Egy belső kényszer az, ami egyszer csak előtör belőled, és te tudod, hogy csinálnod kell valamit. Alkotni valamit. A jelenlegi cikk is ennek a kényszernek a hatására született meg.

A lényeg: ne próbálj az útjába állni a vágyaidnak, hanem inkább hagyd magad érvényesülni.

Az ötlet csírája, ami elsőnek megfogalmazódik benned, jöhet bármikor, bármilyen helyzetben, ezért mindig legyél készen, és nyitott az új dolgokra (nem árt, ha mindig van nálad egy darab papír és ceruza, mert ki tudja mit hoz a sors).

Sokan közületek rendelkeznek bloggal. Van, aki évek óta csinálja, van, aki csak pár hónapja, illetve a közzétett bejegyzések száma, valamint az olvasóközönség is elég változatos tud lenni. De pont ez benne a szép. A nulláról kezdve is tudsz valami olyat alkotni, ami ezreknek fogja elnyerni a tetszését. A saját kreativitásodra vagy bízva. Tulajdonképpen arról írsz, amiről te szeretnél, olyan stílusban, ahogy neked jól esik. Senki nem fogja azt mondani, hogy ez nem tetszik neki. Ha így van, akkor az illető tovább lapoz, és keres más olvasnivalót.

De a blogon nem csak írni lehet, videókat, képeket, vagy saját zenéket is feltölthetsz. Vagyis egyedit tudsz alkotni. A saját egyéniségedet tudod ezzel belevinni.

Csak rajtad múlik, hogy mit és milyet hozol létre.

A magam részéről úgy gondolom, hogy egy blog időt és törődést igényel. Olyan ez, mint egy gyerek. Lesz olyan időszak mikor nagyon fárasztó és nem akarod csinálni, de lesz olyan is, mikor a fellegekben érzed magad tőle. Egy pozitív visszajelzés egy ismeretlentől fantasztikus erővel és lelkesedéssel tölthet is. És ez az, amiért mindenki csinálja. Hogy másoknak örömet szerezhetünk a saját kis kreálmányunkkal, érdekességet mutathatunk egy számunkra ismeretlen embernek, akitől esetleg egy pozitív visszajelzést is kapunk.

A blogírás, illetve olvasás egy kölcsönös tiszteleten alapszik. Az író próbál valami újat alkotni, amivel felkeltheti mások érdeklődését, valami olyat adni, ami számára ez különleges, az olvasó pedig nyitott az új dolgokra, illetve megtiszteli az írót azzal, hogy időt szakít arra, amire valaki nagy energiát fektetett be.

Mert tévedés ne essék. Az írás igenis komoly munka. Folyamatos fegyelmet, figyelmet és kitartást kíván. Nem hinnétek, de nagyon fárasztó tud lenni. Sokszor 3-4 órás írásban jobban el lehet fáradni, mint 8 óra fizikai munkában. A szellemi értéke viszont felbecsülhetetlen.

Ha te is blogíró vagy, akkor gratulálok, mert te is egyike vagy azoknak, akik nyitott szemmel járnak a világban, törekednek az értékek befogadására, és saját igényeiket mások föle helyezik. A saját idejüket használják arra, hogy érdekességeket nyújtsanak másoknak. Mert tulajdonképpen mi is az írás, ha nem az, hogy a saját gondolatainkat megosszuk másokkal, amivel egy kicsit többet adhatunk a világnak egy kis különlegességgel.

Ti mindannyian, akik blogírók és olvasók vagytok törekedtek az egyediségnek egy olyan fajtájára, amivel mind a magatok, mind a mások szórakoztatására, ha csak egy kicsivel is, de többet tudtok hozzátenni a világ értékesebbik feléhez.

Tisztában vagyok vele, hogy alapvetően mindenki sikerre vágyik. Arra, hogy minél többet olvassák az írását, és pozitív visszajelzéseket kapjanak. Mégis ki ne ábrándozott arról, hogy elismert író lesz belőle, és autogrammért őrjöngő tömegek áradata zúdul rá, amint kilép az utcára? Bevallom, hogy magam is elképzeltem egy-két hasonló szituációt.

Különös belegondolni, hogy a kreatív gondolkodásmóddal rendelkező embereknek mennyire jó a képzelő erejük. Azt vettem észre, hogy álmodozás a kezdő, elletve a tapasztaltabb írók esetében meglehetősen általános. Szóval, ha látsz egy olyan embert a buszon, akinek éppen kifolyik a nyál a szájából, nagy valószínűség szerint nem agyalágyult, hanem kreatív gondolkodással megáldott egyéniség. Ugye, hogy sose tudhatod, hogy éppen hol botlasz bele egy írói vénával megáldott páratlan emberbe?

Tehát, ha így lesz, akkor nyugodtan menj oda hozzá, és töröld le a nyálát a szája széléről, mert te tudod, hogy éppen egy végtelennek tűnő utazásban van a gondolatai feneketlen eseményeiben.

- C. J. DeWitt -

C. J. DeWitt - Faith (kritika)

Nagyon sokat vívódtam hogy megírjam vagy ne, de arra jutottam hogy mivel én főként könyvkritikákkal foglalkozom és ez ugye bár egy remek könyv... Hát hogy a viharba ne írnám meg. 

Röviden az íróról:
Azért érzem fontosnak, hogy egy kis részt az írónak szenteljünk, mert MÉG igen ismeretlen ezekben a körökben. Mint azt tudjátok ő ennek a blognak a másik szerkesztője. Próbálok elfogulatlanul véleményt nyilvánítani, de ez kicsit nehéz számomra mivel a könyv és az író is fontos része az életemnek.
Na szóval. DeWitt egy (lassacskán) 25 éves fiatal férfiember, rengeteg céllal és tele ambícióval. És annyi tehetséggel amennyit én ritkán látok. Ő magam ezt sosem ismerné be, de nagyon tehetséges és hasonlóan a vele egykorú fiatal írókhoz neki is nagy álma hogy abból éljen meg amit szeret csinálni.
Mégis úgy látom igazságosnak, ha elolvassátok a könyvet, hogy teljes képet kapjatok írói mivoltáról. Így tehát most jöjjön egy kis kedvcsinálás és cincáljuk szét a könyvet.  

Fülszöveg:

 Faith élete nem éppen olyan irányba tart, amit korábban szeretett volna. Egy trauma hatására életcéljává vált, hogy legjobb barátnőjével, Jennával, minden este belevesse magát az éjszakai életbe, és megpróbáljon elmenekülni a valóság elől.

Az alkohol, és drogok körforgásában töltött estéire végül árnyék vetül. Kattan a lábán a bilincs, és egy penészes falú szobában találja magát, valahol a külvárosban. Elrabolták, és senki nem tud róla.

Legfőbb vágya, hogy a lehető leghamarabb kiszabaduljon és hazamenjen, de már maga sem tudja, hogy mit jelent ez a szó a számára.

Az útja azonban még közel sem ért véget. Hamarosan egy konténerszállító hajó belsejében várja, hogy hat különös útitársával együtt, az óceánt átszelve megérkezzenek valahová.

Mikor legelőször kinyitottam a könyvet ez a kép fogadott:

Sosem szerettem azokat a könyveket amiket magyar író írt mert rengetek olyan van aki magyar neveket használ. Nem tudnám megmondani miért és hogyan de zavaró számora. Persze vannak kivételek mint Kemese Fanni ( Pippa Kenn trilógia) és C. J. DeWitt.

Próbálom minden spoiler nélkül megírni ezt a kritikát. Majd miután elkezdtem olvasni nem értettem, hogy lehet, hogy egy olyan srác, aki ilyen ajánlást ír az írta ezt a könyvet?! Ez a könyv egyben brutális, megbotránkoztató, félelmetes, romantikus, szeretnivaló és érzelmes.
Nem árulok el túl nagy titkot ha megmondom hogy a névadó Faith maga a főszereplő, aki rengeteg megpróbáltatáson megy keresztül, és rengeteg mindent túl kell élnie egy olyan világban ahova csak pár perce csöppent bele. Azt kell mondanom nekem kicsit a trónok harca érzést adta vissza olyan értelemben, hogy bárki akit kicsit is megszeretek ÉS ITT AKKOR SPOILER VESZÉLY!!!!!!!!!!!!!!!!!! bárki akit kicsit is megszeretek az mind meghal.

Kicsit a szereplőkről.

Faith

Faith: Erős, határozott lány, aki a családi támogatás nélkül rossz útra téved. A rossz út hatására belekeveredik egy két dologba, amiből csak éppen hogy kikerül és azt is tele sebekkel. mind lelki mind fizikai.

Lory

Lory: Róla személyiségben nem tudok meg sokat, de egy biztos, nem volt könnyű sorsa

Aaron

Aaron: kevés olyan szereplő van akit igazán megszerettem de ő volt az egyik. Rossz helyzet ellenére kitartott a barátai mellett és az élete árán is megvédte volna őket.

Butcher

Butcher: erőszakos vadállat, de ha fordulatot akarsz, olvasd végig a könyvet és a pincében fog koppanni az állad. 

Roy

Roy: Ő számomra a kis derű a rohadt napok tengerében. Nagyon szerethető karakter és bármit megtennék, hogy megtudjam is lett végül vele?!
Zoe: kitartó kis harcos.

Kedvenc karakter: Roy, Zoe

Ami kifejezetten tetszett: Happy end

Ami nem tetszett: az én ízlésemnek sok volt a halál

A történet: 5/5

A karakterek: 5/5

A borító: 5/4

Kiadó: Könyvműhely

Kiadás dátuma: 2015

Oldalszám: 220

Honnan: Az író személyesen ajánlotta

Eredeti cím: Faith

Ui: Innen üzenném a csajnak akinek ajánlotta a könyvet hogy remélem hogy legalább elolvasta és értékeli hogy egy ilyen remek könyvet neki címeztek.

- N. J. Erceys -