A blogírásról

Blogot írni és blogot olvasni jó dolog. Hogy miért? Fene se tudja. Csak jó és kész.

Nehéz lenne meghatározni pontosan, miért is késztet valakit arra, hogy olvasson egy blogot, esetleg írjon valamit. Ha nagyon akarnám, akkor úgy tudnám megfogalmazni, hogy egyszerűen létszükséglet.

Ebben a cikkben megpróbálom megfogni a megfoghatatlant, és bemutatni nektek, hogy vajon miért is érezhet valakit késztetést magára az írásra. Miért is dönt úgy valaki, hogy neki ezt kell csinálnia. A magam példáján keresztül is próbálom ezt elmagyarázni, illetve azokból a gondolatokból építkezek, amiket eddig tapasztaltam.

Kedves cikkolvasó (és Noncsika), bizonyára te is úgy vagy vele, hogy világ életedben mindig is vonzott az írás gondolata, illetve késztetést éreztél rá, hogy alkoss valamit.

Nos, ezzel nem vagy egyedül. Az alkotás folyamata egy olyan kényszer, ami belülről fakad, és hagynod kell kibontakoznod. Ezt nem csak az írásra értem, hanem bármilyen más művészeti ágazatra is. Egy belső kényszer az, ami egyszer csak előtör belőled, és te tudod, hogy csinálnod kell valamit. Alkotni valamit. A jelenlegi cikk is ennek a kényszernek a hatására született meg.

A lényeg: ne próbálj az útjába állni a vágyaidnak, hanem inkább hagyd magad érvényesülni.

Az ötlet csírája, ami elsőnek megfogalmazódik benned, jöhet bármikor, bármilyen helyzetben, ezért mindig legyél készen, és nyitott az új dolgokra (nem árt, ha mindig van nálad egy darab papír és ceruza, mert ki tudja mit hoz a sors).

Sokan közületek rendelkeznek bloggal. Van, aki évek óta csinálja, van, aki csak pár hónapja, illetve a közzétett bejegyzések száma, valamint az olvasóközönség is elég változatos tud lenni. De pont ez benne a szép. A nulláról kezdve is tudsz valami olyat alkotni, ami ezreknek fogja elnyerni a tetszését. A saját kreativitásodra vagy bízva. Tulajdonképpen arról írsz, amiről te szeretnél, olyan stílusban, ahogy neked jól esik. Senki nem fogja azt mondani, hogy ez nem tetszik neki. Ha így van, akkor az illető tovább lapoz, és keres más olvasnivalót.

De a blogon nem csak írni lehet, videókat, képeket, vagy saját zenéket is feltölthetsz. Vagyis egyedit tudsz alkotni. A saját egyéniségedet tudod ezzel belevinni.

Csak rajtad múlik, hogy mit és milyet hozol létre.

A magam részéről úgy gondolom, hogy egy blog időt és törődést igényel. Olyan ez, mint egy gyerek. Lesz olyan időszak mikor nagyon fárasztó és nem akarod csinálni, de lesz olyan is, mikor a fellegekben érzed magad tőle. Egy pozitív visszajelzés egy ismeretlentől fantasztikus erővel és lelkesedéssel tölthet is. És ez az, amiért mindenki csinálja. Hogy másoknak örömet szerezhetünk a saját kis kreálmányunkkal, érdekességet mutathatunk egy számunkra ismeretlen embernek, akitől esetleg egy pozitív visszajelzést is kapunk.

A blogírás, illetve olvasás egy kölcsönös tiszteleten alapszik. Az író próbál valami újat alkotni, amivel felkeltheti mások érdeklődését, valami olyat adni, ami számára ez különleges, az olvasó pedig nyitott az új dolgokra, illetve megtiszteli az írót azzal, hogy időt szakít arra, amire valaki nagy energiát fektetett be.

Mert tévedés ne essék. Az írás igenis komoly munka. Folyamatos fegyelmet, figyelmet és kitartást kíván. Nem hinnétek, de nagyon fárasztó tud lenni. Sokszor 3-4 órás írásban jobban el lehet fáradni, mint 8 óra fizikai munkában. A szellemi értéke viszont felbecsülhetetlen.

Ha te is blogíró vagy, akkor gratulálok, mert te is egyike vagy azoknak, akik nyitott szemmel járnak a világban, törekednek az értékek befogadására, és saját igényeiket mások föle helyezik. A saját idejüket használják arra, hogy érdekességeket nyújtsanak másoknak. Mert tulajdonképpen mi is az írás, ha nem az, hogy a saját gondolatainkat megosszuk másokkal, amivel egy kicsit többet adhatunk a világnak egy kis különlegességgel.

Ti mindannyian, akik blogírók és olvasók vagytok törekedtek az egyediségnek egy olyan fajtájára, amivel mind a magatok, mind a mások szórakoztatására, ha csak egy kicsivel is, de többet tudtok hozzátenni a világ értékesebbik feléhez.

Tisztában vagyok vele, hogy alapvetően mindenki sikerre vágyik. Arra, hogy minél többet olvassák az írását, és pozitív visszajelzéseket kapjanak. Mégis ki ne ábrándozott arról, hogy elismert író lesz belőle, és autogrammért őrjöngő tömegek áradata zúdul rá, amint kilép az utcára? Bevallom, hogy magam is elképzeltem egy-két hasonló szituációt.

Különös belegondolni, hogy a kreatív gondolkodásmóddal rendelkező embereknek mennyire jó a képzelő erejük. Azt vettem észre, hogy álmodozás a kezdő, elletve a tapasztaltabb írók esetében meglehetősen általános. Szóval, ha látsz egy olyan embert a buszon, akinek éppen kifolyik a nyál a szájából, nagy valószínűség szerint nem agyalágyult, hanem kreatív gondolkodással megáldott egyéniség. Ugye, hogy sose tudhatod, hogy éppen hol botlasz bele egy írói vénával megáldott páratlan emberbe?

Tehát, ha így lesz, akkor nyugodtan menj oda hozzá, és töröld le a nyálát a szája széléről, mert te tudod, hogy éppen egy végtelennek tűnő utazásban van a gondolatai feneketlen eseményeiben.

- C. J. DeWitt -