Egy leendő író tanácsai a sorstársainak.

Ismét csak sokat gondolkodtam mi legyen a következő bejegyzés témája, ami kicsit elvonatkoztat a könyvek és filmek világától. Kértem segítséget is... hát, mit ne mondjak. Drága párom előállt azon remek ötletével, miszerint.... kapaszkodj meg!!!!! ... készítsek egy bejegyzést a női naptárakról (?!)
Kisebb sokkhatás után, hogy ez meg kinek jut eszébe egy ilyen blogon, finoman közöltem vele, hogy azt hiszem a nők tudják kezelni az ilyesmit /javítsatok ki ha, nem így lenne/ és, inkább keresek más témát.
Nos, ünnepélyesen jelentem. Kerestem :) És.... találtam. 

Itt illik tisztázni, hogy nem tartom magam írónak, de egyszer szeretnék az lenni. Igazából minden vágyam. hogy azon remek írók nyomdokaiba léphessek, akiknek a könyvein én magam is felnőttem.
Tehát a téma a kiégés, vagy nevezhetjük akár írói válságnak is. 

Pár évvel ezelőtt még rengeteget írtam, volt egy történetes blogom, és saját regényt is elkezdtem, de ahogy telt az idő, és jöttek sorra a problémák (magánéletben) egyre kevésbé tudtam az írásra figyelni és koncentrálni. Nem éreztem azt mint előtte, hogy nekem ezt kell csinálnom, és hogy ez lenne a hivatásom. Ráfeküdtem az olvasásra és itt nem csak könyveket értek, hanem rengetek interjúlt olvastam és néztem, amik neves írókkal készültek, hátha megtalálom az elvesztett lelkesedést. De nem így lett. Elveszett a tűz a lelkemből, és az írás lekorlátozódott azon rövid kritikákra amiket itt a blogon láthattatok tőlem. Ez volt a maximum, amit ki tudtam hozni magamból. Sok tanács jött, hogy mit, meg hogy kéne csinálnom, de igaz ami igaz, minden ember más. Próbáltam a problémáimból meríteni (félre ne értsétek, nem siránkozni akarok, csak azt szeretném, hogy teljes képet kapjatok), de mit sem ért. Jött hát az ötlet, hogy feküdjek rá még jobban, minden csak akarat kérdése, de ez nem igaz. Itt és most el kell igazítanom mindenkit, aki azt hiszi így van. 

Számomra az írás is a művészet egy csodás ága, hisz mi más lehetne a kreativitás kifejezésének ezen formája?! Így hát a következtetés amit mindenki józan paraszti ésszel is levonhat (hacsak nincs annyira belemerülve, mint én magam is), az nem más mint a esőnap. Vagy esetemben eső év. Igen sokan mondták, hogy pihentessem a dolgot és hagyjam kicsit, majd rájövök, de féltem, hogy ha felhagyok az írással, akkor végleg elveszítem és azt soha nem akartam. De igaz volt. Végülis most itt vagyok és épp ezt a röhejesen egyszerű és közhelyes igazságot gépelem be nektek. 

Összegzéséül ennek a katyvasznak tehát azt kell mondanom:  Ha te író akarsz lenni és hiszel magadban (és remélhetően néminemű tehetség is szorult beléd) akkor hát hajrá! Ne add fel, kövesd az álmaid, tedd meg ezt magadért, DE!!!!! Ne erőltesd a dolgot. Egy kis pihenő mindenkinek jár. Ha erősködsz és túlfeszíted magad, talán örökre elveszíted ezt.
Tehát, ha adhatnék egy tanácsot az ez lenne: Kövesd az álmaid és merj nagyot álmodni! Mert aki mer álmodni és belevágni, az már vesztes nem lehet!

- N. J. Erceys -