Az Éhezők Viadala - A kiválasztott befejező rész

Véget ért egy újabb korszak, és végleg lezárult az Éhezők viadala története. Az utolsó film elérkeztével Katniss története révbe ért. Rengetegen végig kísérték Panem és körzeteiben zajló eseményeket, és rengetegen azonosulni is tudtak az íjászatban kiemelkedő főhősünkkel.

A trilógia harmadik kötetének második felét most már mi is megtekinthetjük a mozikban. E miatt rengeteg kritikával illették a sorozatot, ugyanis szinte kivétel nélkül mindenki csak a pénz utáni hajszát látta a kettévágásban (megjegyezném, hogy szerintem is ez állt a dolog mögött).

Egy évvel ezelőtt rossz szájízzel léptünk ki a moziteremből, ugyanis csupán kevés ember tetszését nyerte el a harmadik rész első fele. Megvolt tehát az okunk az aggodalomra, hogy vajon méltó befejezést kap-e ez a remek sorozat.

Az első két rész magasra tette a lécet, így joggal elvárható, hogy olyan befejezést kapjunk, amit ez a történet megérdemel.

Így most elérkeztünk az Éhezők viadala – A kiválasztott befejező részéhez.

A történet ott kezdődik, ahol az előző véget ért. Javában folyik a Kapitólium elleni háború, az elnyomottak felkeltek, és ellentámadásba lendültek. Gyorsan az események középpontjába csöppenünk, és hamar beszippant minket a különös atmoszféra.

Az utolsó részben pont az van, ami az előtte lévőből hiányzott: a ritmus. Míg a 3/1 lassú és vontatott lett, addig ezt a csorbát időközben sikeresen kiküszöbölték. A film tempója meglehetősen feszes, de elég idő jut azokra a részekre is, ahol szükséges a lassabb történetmesélés.

A főbb karakterek közül erőteljesen jelen vannak a szerelmi háromszög résztvevői, azonban ezzel a film belefut egy hatalmas hibába, mégpedig, hogy a mellékszereplőkre nem helyez elég hangsúlyt, így ők csak „lebegnek” a háttérben. Ezáltal nem érezni különösebb meghatottságot, ha az egyikük éppen meghal. Én ezt amolyan „szükséges áldozatnak” nevezném, mert különösebb jelentősége nincs, ég, ha egy fontosabb mellékszereplőről van is szó.

Aki olvasta a könyvet, az tudja, hogy a szerelmi háromszög hogyan is ér véget. A magam részéről csalódásnak tartom, mert egyáltalán nem erre számítottam, és jobban örültem volna egy másfajta befejezésnek. Nos, a film ugyanezt adja vissza. Mivel ugyanarról a történetről beszélünk, ezért nem is lehetne másként, mégis nekem csalódás volt a befejezése. Arról nem is beszélve, hogy itt is elhamarkodnak kiírni egy adott szereplőt, hogy aztán egy másikra koncentrálhassunk.

Még a vizuális effekteket emelném ki, azok közül is a fekete, olajszerű anyagot, ugyanis nagyon igényesen lett megalkotva. Csupán egy-két perces jelenetről beszélünk, mégis ámulatba ejtő a kinézete, valamint a fizikája. Ebben a trilógiában hasonlóval a második részben találkoztam, mégpedig a köd megvalósításában. Mindkettő effekt meglehetősen igényes és szép munka volt.

Összességében ezt a filmet mindazoknak ajánlanám megtekintésre, akik már látták a korábbi részeket, és nem vette el a kedvüket az előző rész. Úgy gondolom, hogy amennyire lehetett, méltó befejezést kapott a sorozat, így egy újabb korszak zárult le ezzel.

- C. J. DeWitt -