A történet helyenként brutális cselekményt, túlfűtött szexualitást, illetve tudatmódosító szerek megjelenését tartalmazza, így csak erős idegzettel rendelkező felnőtt olvasóknak ajánlott.
Harmadik fejezet
Kialvatlanul ébredt, a
fejét nehéznek érezte. a szemei csukva voltak, még nem volt kedve kinyitni.
Semmire nem akart gondolni, ezért mozdulatlanul feküdt az ágyon, bár eléggé
keménynek és kényelmetlennek érezte. Legalább arra jó volt, hogy a gondolatait
elterelje.Próbált arra koncentrálni, hogy mi lesz a következő dolga, ha végighallgatta az orvos óbégatásait. Elmegy, és megkeresi a mentősöket, akik megmentették az életét, és köszönetet mond nekik. Ennyivel tartozik nekik, és biztosan ők is örülnének a gesztusnak.
Kint lépések zaja hallatszott. Nyilván jön a nővér, hogy ellenőrizze, felkelt-e már. Majd egy öblös kutyaugatás hangja törte meg a csendet. Micsoda? Kutyaugatás? Egy kórházban? Mégis ki olyan őrült, hogy egy kutyát hozzon a betegek közé?
Csak nem Jenna van itt? Tőle bizonyára kitelne az ilyesmi, de ez egy nagyobb testű kutyának a hangja volt. Mindenesetre nem túl higiénikus dolog, ha egy kutya egy eszméletlen ember ujját szopogatja, hogy ugyan keljen már fel. Lesz egy-két szava a gazdájához, ha találkozik vele.
Ideje volt már felkelni. Faith kinyitotta a szemét. Egy penészes plafon képe jelent meg előtte, amiből hiányzott egy nagy darab. A látvány ledöbbentette. Nem tudta mire vélni a dolgot. Felemelte a fejét, és körbetekintett: szintén penészes és málló falak. A szoba üres volt, egyedül egy dohos matrac volt benne, amin feküdt, előtte pedig egy tál. Egy bedeszkázott ablakon keresztül némi fény beáramlott rajta, de azzal is csupán félhomály volt.
Mégis hol van? És hol van a kórház? Megpróbált felkelni, de nem tudott. Lánccsörgés hangját hallotta, és lenézve döbbenten tapasztalta, hogy bal lába egy rozsdás csőhöz van kötve egy kutyaláncszerűséggel.
A léptek zaja egyre hangosabb lett, a rozoga ajtó előtt elhaltak, majd az ajtó kinyílt.
Egy torz képű, nagydarab férfi nézett rá. Arca sebhelyekkel volt csúfítva. a régi vonásait már nem lehetett felfedezni rajta, annyira eltorzult az arca. Mögötte egy kisebb termetű férfi jött be, egy buldogot vezetett pórázon. arcán az undor kifejezése ült.
– Hohóó! Felkelt a drága – szólt a nagydarab mély hangon.
Faith az egyik „mentőst” vélte felismerni. Tehát mégsem mentősök
voltak.
– Hol vagyok? Kik vagytok? – Faithnek remegett a hangja.
– Csendet! – szólt az alacsonyabb.
Kezében egy kancsó volt. Közelebb ment, és az ágy végénél lévő tálba locsolta a tartalmát. Víz volt.
– Mit akartok? – Faith szinte kiabált.
A nagydarab férfi rezzenéstelen arccal odament hozzá, és teljes erejéből arcon ütötte. Faith azt hitte, hogy menten szétrobban a feje.
Szemei megteltek könnyel, amitől nem látott semmit.
– Ne, kérlek ne! – rimánkodott. Kezeit védekezésképpen a feje fölé emelte.
– Itt maradsz, és csendben leszel! – szólt a nagy ember, majd megfordult és távozott. A kisebb követte őt.
A kutya még rámordult Faithre, majd megfordult, követte a gazdáját, és bevágódott mögötte az ajtó.
Faithben ezernyi kérdés vetődött fel, de egyre sem tudta a választ. Kik ezek? Hol van egyáltalán? Miért került ide, és miért csinálják ezt vele? Lehet, hogy emberrablók? Vagy szervcsempészek? Az is lehet, hogy rabszolgának tartják itt fogva, de akkor mit akarnak tennie vele?
Teljesen kétségbeesett, nem tudta, hogy mitévő legyen. A feje még mindig szörnyen fájt az ütéstől. Egy dologban azonban biztos volt. Valahogy el kell innen tűnnie, de sürgősen.
Megfogta a lánc végét, és megpróbálta kihúzni belőle a lábát. Húzta, amilyen erősen csak lehet, de nem volt elég széles a bilincs, hogy kibújtassa rajta. Túl szoros volt, és csak annyit ért el vele, hogy csúnyán felsértette vele a lábát. De talán a másik vége.
A csőhöz kötözött felét megragadta, és teljes súlyával próbálta ellökni magát a faltól, de hasztalan volt. A vascső még csak meg sem mozdult. Elrozsdásodott létére meglehetősen stabilnak tűnt.
Még végrehajtott pár elkeseredett próbálkozást, de csak annyit ért el vele, hogy lefárasztotta magát. Most viszont erősnek kell maradni, nem adhatja fel.
Megfordult az ágyon, hogy igyon egy kis vizet, de a lánc nem sokat engedett. Kicsavart lábbal próbálta elérni a vizes tálat, de túl messze volt.
Levette a jobb lábáról a cipőt, és a cipőfűzőjénél fogva belehajította a tálba. Mintha csak horgászna. Nagy adag víz fröccsent a padlóra, de sikeres volt. A cipőfűzőjével lassan maga fele húzta, míg el nem érte kézzel, majd megragadta a tálat, teve üzemmódba kapcsolt, és mohón kiitta a felét.
Visszafordult az ágyon, mert eléggé kényelmetlen volt ez a testhelyzet.
És most mi legyen? – tette fel magának a kérdést. Szabadulni nem tud, mert a lánc nem engedte. Nem maradt más hátra: várni kell; hogy mire, azt ő sem tudta.
A kevéske fényből próbálta kitalálni, hogy hány óra lehet. Jenna még bizonyára nem keresi. Valószínűleg abban a hitben van, hogy elment dolgozni, és estig nem is megy haza. Sajnos azonban még abban sem volt biztos, hogy egyáltalán keresni fogja-e.
A fény lassan csökkenni kezdett a szobában. Tehát kint már elkezdett alkonyodni. Órák óta feküdt a koszos matracon. Az első látogatás óta senki nem jött be hozzá, és nem is hallott más, emberi tevékenységre utaló zajokat.
Az elsötétülő szobában egyszer csak arra lett figyelmes, hogy kiveri a víz. izzadságcseppek csillogtak az egész testén. Faith nem értette, hogy mitől lehet, hiszen a szobában nemhogy meleg lett volna, hanem egyenesen hideg volt. Fázott, de nem volt mivel betakaróznia. Talán beteg lett volna? Az utcán töltött éjszaka után ez nem lett volna meglepő.
Megpróbált nem odafigyelni teste vészjelzéseire. Lehunyta a szemét, és aludni próbált. Vajon Jenna már keresi? Bejelentette-e már a rendőrségen, hogy eltűnt? Még nem telt el 24 óra, úgyhogy nem is foglalkoznának vele egyelőre. Még nem számított eltűnt személynek.
Lassan teljesen sötétség borult a szobára. Faithnek nem sikerült elaludnia, a felfázása csak rosszabb lett. Borzalmasan érezte magát, egész teste úszott a verejtékben, valószínűleg nagyon magas láza lehetett, mert majd megfagyott. Úgy érezte, mintha egy hűtőkamrában lenne teljesen meztelenül. Testét összehúzta, amennyire csak tudta, de nem sokat jelentett.
Hamarosan remegés fogta el az egész testét. Még soha életében nem volt ilyen rosszul, még hasonlót sem érzett.
Lassan rájött, hogy ez nem lehet betegség, hanem elvonási tünet.
Az utóbbi időben annyira megszokta a különféle bódítószerek használatát, hogy észre sem vette, hogy függővé vált. Rá kellett jönnie, hogy mik a következményei a mértéktelenségének. Egy napra sem kellett nélkülöznie őket, ezért nem is tapasztalta meg korábban az elvonási tünet borzasztó élményét.
A testének azonnal szüksége van valamire. Bármire, amitől jobban lesz. Kiabálni akart valakinek, aki meghallja, és tudna rajta segíteni, de nem jött ki hang a torkán.
Csak feküdt a sötét szobában, és hallgatta agyának elkeseredett sikoltásait az eufória után.
Egy rettenetesen hosszú ébren töltött éjszaka után a nap sugarai végre betöltötték a szobát, ahol raboskodott. De valójában nem a szoba rabja volt, hanem a saját elméjéé.
A tünetei valamelyest csillapodtak, de nem múltak el. A kínok között töltött éjszaka teljesen kimerítette, mozdulni sem tudott. Életének eddigi legborzasztóbb éjszakáján volt túl. Remélte, hogy a neheze véget ért, és legalább a saját testével nem kell harcolnia az irányítása felett.
Léptek zaja hallatszott a folyosóról, majd hamarosan kinyílt az ajtó, és ott állt két „megmentője”. Faithnek ezek után már nem volt kedve hozzá, hogy megköszönje, amit érte tettek. Mindenesetre nem erőszakolták meg, aminek örült, de aggodalommal töltötte el. Ezek szerint valami nagyobb céljuk van vele. Talán darabokban akarják eladni a szerveit valami gazdag keletinek, aki majd sok pénzt fizet nekik. Még a gondolattól is megborzongott.
– Nézd már, függő a kiscsaj! – A nagydarab egyből levonta a következtetést. – Így értékesebb lesz.
Értékesebb? De mire? Lehet, hogy mégsem akarják feldarabolni?
De akkor mihez kell nekik?
– Fogd meg, addig leszedem róla a bilincset!
Faith hallotta a zár kattanását, majd érezte, hogy lekerül a lábáról a bilincs. Fájdalmat érzett, valószínűleg a vas leszedte a lábáról a maradék bőrt is. Ebben az állapotában képtelen lett volna elfutni.
– Vigyük ki, még járni sem tud!
Két oldalról megragadták, és húzni kezdték.
A folyosó ugyanolyan omladozó, elhanyagolt volt, mint a szoba. Egy rozoga csigalépcsőn vitték le, ami úgy nézett ki, hogy bármelyik pillanatban összedőlhet. A lábuk alatt recsegett az egész szerkezet, majd következett egy kisebb folyosó, aminek a végén egy dupla szárnyú ajtó volt.
Faith agya vadul zakatolt. Próbált minél több információt szerezni, hogy legalább a környéket felismerje, közben pedig lázasan gondolkodott a szökési tervről.
Mikor az ajtóhoz értek, kinyitották, és egy pillanat alatt vakító fehérség töltött el mindent. Faith annyira megszokta a félhomályt, hogy a nappali fény egyenesen elvakította a szemét, és be kellett csuknia.
Gyerünk! Gondolkozz!
A lába alatt derékig érő, elburjánzott füvet érzett. Akkor valahol a külvárosban lehetett. A nap állásából talán meg tudná mondani, hogy merre, de még mindig csak foltokat látott.
Megálltak, kinyílt egy furgon ajtaja, majd keményen bedobták a járműbe. Szemei hozzászoktak a világossághoz, és kétségbeesetten próbált belekapaszkodni minden apró jelbe, ami a helyzetére utalhat. Egy romos ház magasodott fölé, amit magas kerítés vett körül, és az elgazosodott udvarán voltak. Mielőtt jobban körülnézhetett volna, a kezeit megkötözték, a fejére pedig csuklyát húztak. Úgy tűnik, végképp elszállt az esély, hogy megtudja, hol van.
– Hová visztek? – kérdezte rémülten.
Válasz gyanánt egy akkora pofont kapott, hogy a feje nekikoccant a furgon oldalfalának.
– Nem beszél! – szólt a mély hang.
– Rohadt szemetek! – kiabálta Faith, majd jött a válasz egy erősebb pofon kíséretében.
Faithnek majd szétszakadt a feje, de a kisebbik fickó csak nevetett.
– Ahová te mész, ott nem bánnak veled úrihölgy módjára. Még visszasírod ezt a helyet és minket is.
Faith bele sem mert gondolni, hogy miket csinálhatnak vele.
Az autó motorja beindult, majd egy háromórás út vette kezdetét.
Többnyire földutakon és rosszabb minőségű autóutakon haladtak. A furgon megállás nélkül zötyögött, Faith pedig úgy pattogott benne, mint egy gumilabda.
A fején lévő csuklyától nem látott semmit, így esélye sem volt megtudnia, hogy merre tartanak, de ha nem lett volna letakarva a szeme, akkor sem valószínű, hogy tudta volna. Biztos volt benne, hogy ilyen utakon még sosem járt.
Az út egyetlen hang nélkül telt. Faith nem mert megszólalni, nem akart újabb verést. A „megmentői” nem először járhatnak erre. Lehet, hogy csukott szemmel is ismerték már az utat. Vajon hány áldozatot szállítottak már erre? Biztos többet, mint amiről tudni szeretett volna. A munkájukat profi módjára végezték. Faith meg sem tudta mozdítani a kezeit. Esélye sem volt a menekülésre. azonban ha történne valami csoda, és kiszabadulna, legfeljebb azt érné el, hogy világtalan módjára nekiszaladna az első oszlopnak.
Az jármű nagy sokára megállt. Faith végtagjai teljesen elzsibbadtak, de legalább a gyötrő elvonási tünetek nem kínozták már.
Az ajtó kinyílt. Szél zúgása hallatszott, és sós levegő illata töltötte be a tüdejét. Valahol a távolban hullámok morajlottak. A tengernél volt.
– Lódulj! – jött a vezényszó, és egy ujj bökte meg a lapockája között.
A friss levegő újult erővel töltötte fel. A tenger hullámai erősen ostromozták a part menti sziklákat. Talán rabszolgamunkára fogják egy illegális halfeldolgozó üzemben? Az még talán elviselhető is lett volna, viszont kötve hitte, hogy élete végéig strandolásra és napozásra kényszerítik.
Pár perc séta után megálltak. A hangokból ítélve valaki közeledett feléjük.
– Ezt hol szereztétek? – kérdezte magas hangon, akcentussal.
– Az utcán. Túladagolta magát – szólt a nagydarab.
– Kora?
– Legfeljebb húsz.
Az akcentussal beszélő férfi szinte lekezelően beszélt vele. Valami főnökféleség lehetett.
– Ellenőriztétek a személyazonosságát?
Nem érkezett válasz, azonban a csendben tapintani lehetett a feszültséget.
– NEM MEGMONDTAM? MINDIG NÉZD MEG, KIT HOZOL! ÉS HA
EGY POLItIKUS KÖLYKE AZ?
BUMM!
Faith feje majd szétrobbant a lövés hangjától és a lökéshullám erejétől, ahogy közvetlen a feje mellett elsütnek egy pisztolyt. Megrémült, mert hirtelen azt hitte, hogy őt érte a találat, de a következő pillanatban egy hatalmas test esett a földre. A nagydarab fickót lőtték le. Faithnek remegett a lába, állni is alig tudott.
– Hozzad! – parancsolta az akcentusos.
Faith szédült, és lábai alig akartak engedelmeskedni. A másik férfi rátette a kezét a vállára, érezte, hogy az remeg, majd elindultak.
Ennyi lenne egy ember élete? Mégis milyen emberek ezek? A saját emberét lőtte agyon, és csak úgy ott hagyta a földön. Most először komoly félelem fogta el. Legszívesebben sikítani szeretett volna, és elrohanni, valami mégis megakadályozta benne, hogy butaságot kövessen el.
A hullámok hangja egyre erősebb lett. A szél vízpermetet szórt a bőrére. Közeledtek a tengerhez. Egy széles deszkára kellett fellépni, amely meredeken felfelé vezetett. Faith próbálta nem elveszteni az egyensúlyát, ami a sérült és remegő lábával nem volt egyszerű.
Mikor felértek, minden lépésénél acél hangját hallotta kopogni a talpa alatt. Csakis egy hajón lehetett, és ez a hajó hamarosan elindul valahova.
Cikázva vezették egyre beljebb a hajó belsejébe. Jobbra, balra, jobbra, megint jobbra, balra. Egy idő után már nem tudta követni, hogy merre haladnak. A tájékozódási képességét teljesen elvesztette.
Egyszer csak megtorpant előtte a fegyveres férfi, Faith pedig egyenesen nekiment. Behúzta a nyakát, arra számított, hogy megüti, de ehelyett csak megszólalt.
– Nyisd ki az ajtót!
Egy hatalmas zár kattant, majd egy súlyos ajtó nyikorogva kitárult.
Faithről lekerült a csuklya. Egy óriás konténer fekete ürességbe vesző belsejét látta. Hátrapillantott, és elakadt a lélegzete. Egy gigantikus méretű konténerszállító hajón volt. Maga körül ezernyi konténert látott, amelyek több tíz méter magasra nyúltak az ég felé.
Kiáltani akart, de nem jött ki hang a torkán.
Egy erős kéz belökte az ajtón. Mire feleszmélhetett volna, a vasajtó
egy nagy csattanással bevágódott, és elnyelte a sötétség.
-C. J. DeWitt-
Ha nem tudod kivárni a soron következő részt, vagy csak szeretnél egy példány a polcodon látni belőle, akkor az alábbi linken meg tudod venni a könyvet:
http://www.konyvmuhely.hu/szerzok/nagy-krisztian/fooldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése