A történet helyenként brutális cselekményt, túlfűtött szexualitást, illetve tudatmódosító szerek megjelenését tartalmazza, így csak erős idegzettel rendelkező felnőtt olvasóknak ajánlott.
Második fejezet
– Kész vagyok!
Jenna kilépett a fürdőből. Egy gyönyörű fekete ruhát viselt, ezüstszínű gyöngyökkel kiegészítve. A haját begöndörítette, arcán púder és pirosító volt, ajkain pedig szájfény csillogott.
– Kicsit lehangolt vagyok, fel kéne dobni magunkat előtte – tett egy javaslatot Faith, aki még mindig a drog negatív hatása alatt volt.
– Épp itt az ideje!
Jenna felemelte a kezét. Egy kis fehér port tartalmazó tasak volt benne. A maradék anyagot az asztalra szórták. Jenna egy bankkártyával egyenlően kimérte az adagokat, és két csíkot csinált belőle. Addig Faith két 20 dollárost összetekert. az egyiket átadta Jennának, és öszszeütötték, mintha poharak lennének.
– Egészségedre!
– Egy verseny? – kérdezte Jenna.
– Oké.
– Akkor háromra!
– Eeeegy – számolt Faith –, ketttőőő… Hééééé!
Jenna felszippantotta a saját adagját, majd Faith is gyorsan követte, hogy ne maradjon le.
– Csaltál – nevetett Faith.
– Tudom, szívem. – Jenna vállat vont, majd az orrán maradt kevés kokaint az ujjára vette és bekapta. – Induljunk!
Az ajtón kilépve a hűvös éjszakai levegő fogadta őket. Faith hajába belekapott a szél, de nem fázott, mert a drog belülről fűtötte.
Kart karba öltve sétáltak az utcán. Más bulizni járó fiatalok megbámulták őket, de ez nem az a fajta rosszindulatú bámulás volt, hanem inkább az a fajta, hogy most ők vannak a középpontban. Faithnek tetszett, hogy a pasik tekintetükkel végigkövetik őket az utcán.
Kanyargós és szűk utcákon keresztül vezetett az útjuk. Takaros házakat hagytak el maguk mögött, amelyek annyira jellemzőek voltak Farhumptonra.
– Majd kapsz tőlem egy ajándékot – szólalt meg Jenna.
– Micsodát? – lepődött meg Faith.
– Óóó, majd meglátod!
Jenna arca kaján vigyorra húzódott. az, ahogy kimondta a szavakat, csak egy dologra engedett következtetni. a mai este igazán vad lesz.
Ahogy az utcán haladtak, többen is füttyentettek rájuk, és megszólították őket, de nem vettek róluk tudomást. Folytatták az útjukat, és hamarosan megérkeztek egy hatalmas, vörös fényekkel kivilágított szórakozóhely elé. Az utóbbi időben szinte a törzshelyükké vált a diszkó. Faithnek azonban csalódottan kellett tudomásul vennie, hogy legalább egyórás sorban állásra számíthatnak a nagy tömeg miatt.
Ma este különösen sok ember szerette volna kiengedni a fáradt gőzt.
– Most mégis hogyan fogunk bejutni? – kérdezte.
– Majd én elintézem.
Jenna elemében érezte magát. Karon fogta Faitht és a tömeget megkerülve a bejárathoz húzta.
Két marcona biztonsági őr támasztotta az ajtót. Faithnek ötlete sem volt, hogy mi volt Jenna terve, de kételkedett benne, hogy észrevétlenül átcsusszanhatnak a lábuk alatt. Hamarabb préselődik papírvékony vastagságúra, hogy a szél szárnyán belebegjen felettük, minthogy kijátssza a figyelmüket.
– Bob, Joe! – Jenna széles mosollyal üdvözölte őket. – Mi újság? Eléggé hosszú a sor sajnos.
Nagy meglepetésére a biztonsági őrök csak biccentettek és félreléptek. Faitht nem érdekelte túlzottan, hogy barátnője honnan ismeri ezeket az alakokat. Jennát követve belépett a szórakozóhelyre.
Jenna kilépett a fürdőből. Egy gyönyörű fekete ruhát viselt, ezüstszínű gyöngyökkel kiegészítve. A haját begöndörítette, arcán púder és pirosító volt, ajkain pedig szájfény csillogott.
– Kicsit lehangolt vagyok, fel kéne dobni magunkat előtte – tett egy javaslatot Faith, aki még mindig a drog negatív hatása alatt volt.
– Épp itt az ideje!
Jenna felemelte a kezét. Egy kis fehér port tartalmazó tasak volt benne. A maradék anyagot az asztalra szórták. Jenna egy bankkártyával egyenlően kimérte az adagokat, és két csíkot csinált belőle. Addig Faith két 20 dollárost összetekert. az egyiket átadta Jennának, és öszszeütötték, mintha poharak lennének.
– Egészségedre!
– Egy verseny? – kérdezte Jenna.
– Oké.
– Akkor háromra!
– Eeeegy – számolt Faith –, ketttőőő… Hééééé!
Jenna felszippantotta a saját adagját, majd Faith is gyorsan követte, hogy ne maradjon le.
– Csaltál – nevetett Faith.
– Tudom, szívem. – Jenna vállat vont, majd az orrán maradt kevés kokaint az ujjára vette és bekapta. – Induljunk!
Az ajtón kilépve a hűvös éjszakai levegő fogadta őket. Faith hajába belekapott a szél, de nem fázott, mert a drog belülről fűtötte.
Kart karba öltve sétáltak az utcán. Más bulizni járó fiatalok megbámulták őket, de ez nem az a fajta rosszindulatú bámulás volt, hanem inkább az a fajta, hogy most ők vannak a középpontban. Faithnek tetszett, hogy a pasik tekintetükkel végigkövetik őket az utcán.
Kanyargós és szűk utcákon keresztül vezetett az útjuk. Takaros házakat hagytak el maguk mögött, amelyek annyira jellemzőek voltak Farhumptonra.
– Majd kapsz tőlem egy ajándékot – szólalt meg Jenna.
– Micsodát? – lepődött meg Faith.
– Óóó, majd meglátod!
Jenna arca kaján vigyorra húzódott. az, ahogy kimondta a szavakat, csak egy dologra engedett következtetni. a mai este igazán vad lesz.
Ahogy az utcán haladtak, többen is füttyentettek rájuk, és megszólították őket, de nem vettek róluk tudomást. Folytatták az útjukat, és hamarosan megérkeztek egy hatalmas, vörös fényekkel kivilágított szórakozóhely elé. Az utóbbi időben szinte a törzshelyükké vált a diszkó. Faithnek azonban csalódottan kellett tudomásul vennie, hogy legalább egyórás sorban állásra számíthatnak a nagy tömeg miatt.
Ma este különösen sok ember szerette volna kiengedni a fáradt gőzt.
– Most mégis hogyan fogunk bejutni? – kérdezte.
– Majd én elintézem.
Jenna elemében érezte magát. Karon fogta Faitht és a tömeget megkerülve a bejárathoz húzta.
Két marcona biztonsági őr támasztotta az ajtót. Faithnek ötlete sem volt, hogy mi volt Jenna terve, de kételkedett benne, hogy észrevétlenül átcsusszanhatnak a lábuk alatt. Hamarabb préselődik papírvékony vastagságúra, hogy a szél szárnyán belebegjen felettük, minthogy kijátssza a figyelmüket.
– Bob, Joe! – Jenna széles mosollyal üdvözölte őket. – Mi újság? Eléggé hosszú a sor sajnos.
Nagy meglepetésére a biztonsági őrök csak biccentettek és félreléptek. Faitht nem érdekelte túlzottan, hogy barátnője honnan ismeri ezeket az alakokat. Jennát követve belépett a szórakozóhelyre.
Egyszerre hangorkán töltötte be a
dobhártyáját, a szemét elvakították a színpompás fények és a csillogás. A
táncparketten megannyi ember önfeledten táncolt, és Faith végre úgy érezte,
hogy idetartozik, végre megérkezett.
A hangulat azonnal magával ragadta. Láthatatlan kezeivel kinyúlt érte és átölelte. Érezte a zene ritmusát a gyomrában, és egész testét átadta a mozgásnak. Megragadta Jenna karját, és a lányt magával húzva, belevetették magukat az őrült tömegbe. Nem volt szükség külön kérvényre, már a táncparketten találták magukat, és együtt tomboltak a többiekkel.
Faith a körülötte lévőket nem ismerte, mégis úgy tekintett rájuk, mintha mindannyian egy bandába tartoznának. Nem voltak különbségek, nem számított, ki kicsoda. Csak az volt a fontos, hogy mindnyájan itt vannak és tombolhatnak. Most nincsenek szabályok és nincsenek kötelezettségek, csak ők vannak, és a zene. Mindenki egy emberként lélegzett és egy emberként mozgott, mint egy család. Ez volt az ő igazi családja.
Mikor már nem bírta tovább szusszal, odaszólt Jennának, aki önfeledten táncolt.
– Gyere, menjünk, igyunk valamit!
– Mi???
– IGYUNK VALAMIT! – ordította Jenna fülébe.
– JA, OKÉ!
Utat törtek maguknak a tömegen keresztül, és a bárpult felé vették az irányt. Már messziről látszott a neonfüzérrel körbeölelt tölgyfa bárpult. a színek folyamatosan változtak rajta, mindig újabb és újabb hangulatot adva neki.
– Két whiskyt, tisztán – adta le a rendelést Jenna.
Faith addig felkászálódott az egyik magas bárszékre és megpróbált nem kiesni belőle.
– Mindjárt jövök – szólt Jenna.
– Hova mész?
A lány válaszként egy vigyort küldött felé, és elviharzott. Mindig volt valami pajkosság ebben a mosolyban.
Közben a pincérlány – két telefonszám-elkérés között – kiöntötte az italukat, és Faith elé tette. Amíg Jennára várt, belekortyolt a sajátjába, és a táncolókat figyelte.
– Az élet vize – szólította meg egy hang Faitht.
Faith oldalra nézett. Egy rövid hajú, kék szemű srác ült mellette. Álla hegyes volt, az arcán borostát viselt, de jóképűnek tűnt.
– Tessék?
– Skót nyelven a whisky azt jelenti, hogy az élet vize.
A srác feljebb emelte a tekintetét.
– Nem tudtam, hogy ezt jelenti.
– Gale vagyok – felelte.
– Az én nevem Faith.
Gale a kezét nyújtotta felé. Faith megfogta, és a szemébe nézett. Még sosem látott ilyen ragyogóan kék szemet.
– Egyedül jöttél? – kérdezte Gale.
– Nem, a barátnőmmel, de nem tudom hova ment.
Érezte, hogy elvörösödik. Ezektől a kék szemektől teljesen zavarba jött.
– És mi lesz a terv? Átbulizzátok az éjszakát? – mosolygott Gale.
– Az a terv.
De hogy kivel, az még nyitott kérdés – tette hozzá gondolatban Faith.
– És te?
– Csupán egy kicsit szórakozni akarok.
Faith nem tudta kitalálni, mit akar ezzel mondani, de nem is nagyon érdekelte. Ilyen helyes srácnak bármi elnézhető. Azonban nem is maradt ideje töprengeni rajta, mert felbukkant Jenna, a rá jellemző kaján vigyorral az arcán.
– Itt vagyok szívem.
– Hol voltál? – kérdezte Faith, de legszívesebben inkább azt kérdezte volna: Nem tudtál volna egy kicsit később jönni?
Mielőtt Jenna válaszolhatott volna, Gale felállt.
– További szép estét hölgyeim! – majd közel hajolt Faithhez, és a fülébe súgta: – Remélem, még találkozunk!
Gale rákacsintott, majd távozott. Jenna utánanézett, majd tátott szájjal bámult Faithre.
– Ez meg ki volt? – arcán fülig ért a mosoly.
– Most találkoztam vele – vonta meg a vállát Faith.
– Hmmm, jó feneke van – nyelvével megnedvesítette az ajkát. Jenna fenékfetisizmusa néha zavarba ejtő volt.
– Ne is álmodj róla! Te hol voltál? – terelte el a szót Faith, de Jennát nem lehetett ennyivel lerázni.
– Na, mit súgott a füledbe? – Jenna teljesen fel volt csigázva.
– Még találkozni akar velem – felelte félvállról Faith, de érezte, hogy a belső szervei nem tudnak nyugton maradni az izgalomtól.
– Úúúú, talán lesz valami – Jenna úszkált az örömmámorban. – Akkor viszont ezekre szükséged lehet.
Jenna kinyitotta a markát. 6 darab kör alakú, apró bogyó volt benne. Faithen úrrá lett az izgalom. Nem tudta, hogy mik ezek, de tudta, hogy hasznára válnak majd.
– Ecstasy – világosította fel Jenna.
– Honnan szerezted?
– A mosdóban vettem egy ismerőstől.
Ez rendszeres válasz volt nála, azonban Faith nem aggódott, hogy rosszul lehet tőle. Eddig sosem volt problémája az ismerőstől szerzett anyaggal. Korábban sosem próbálta ki, ezért nem is tudta, hogy mire számítson. Hallott már róla, hogy milyen hatása van, ezért már régóta szerette volna megtapasztalni. Jenna átadott neki hármat.
– Azt mondják, hogy fokozza a szexuális vágyat. Most ez kell neked – mosolygott Jenna.
Faith titokban egyetértett ezzel.
– Bevesszük?
– Még szép – Jenna egy gyors mozdulattal bevette, és már le is nyelte.
Faith követte a példáját, és ő is lenyelte, majd leküldte hozzá a maradék whiskyjét is, hogy a tabletta ne legyen lent annyira egyedül.
Jenna is kihörpintette az italát, és tettre készen leugrott a székből.
– Akkor ideje birtokba venni ezt a helyet!
Lerángatta a székből Faitht, majd mindketten a táncparkettre vonultak. A hatása fél óra múlva jelentkezett. Hihetetlen boldogságérzet tört rá. Faith mindenki iránt mérhetetlen szeretetet érzett, és csak táncolni akart. A korábbi fáradtsága eltűnt, helyét a pezsgés és a mozgás vette át. a boldogsága mindenre és mindenkire kiterjedt. Titokban még egy üres műanyag söröspohárnak is szerelmet vallott.
Fényáradat zúdult rá, a levegőben kellemes illatok lengtek. Ránézett a barátnőjére.
– Jenna, ez fantasztikus!
Jenna határtalan boldogsággal nézett vissza rá. A levegő körülötte ragyogott az érzelmektől, amelyeket kibocsájtott.
Faith nem tudta, hogy mennyi ideje táncol már. Egy óra, egy nap, egy hét. Nem számított. Arra lett figyelmes, hogy Jenna egy fiúval karjaiban táncol. Faith fejében megelevenedett egy boldog kép, amiben Jenna és a fiú rózsaszín felhőkön ülve összeházasodnak, majd egy fiú gyereket szül, és életük végéig boldogok lesznek. Olyan csodálatos kép volt.
Egy kéz kopogtatta meg a vállát. Faith hátrafordult, és vele szemben ott állt Gale. Magas volt, és izmos. A bárpultnál ülve nem is tűnt fel neki, hogy milyen jó alakja van. a feje körül csillagokból font koronát viselt. Ebből a szemszögből úgy nézett ki, mint egy hős lovag.
– Szabad lesz? – kérdezte Gale, és a karját felé nyújtotta.
Faith megfogta a kezét, Gale pedig magához húzta és átölelte. A boldogság szétáradt az egész testében.
Ismételten elvesztette az időérzékét, nem tudta, mióta vannak így.
Egyszer csak Gale megszólalt.
– Gyere velem – mondta halkan, és Faith abban a pillanatban akár a világ végére is elment volna vele.
Gale kivezette a szórakozóhelyről. Egyszerre hatalmas csend borult köré. De jobb is volt így. Rájött, hogy a zajos diszkó eddig csak zavarta őt.
A csendben lépteik halk zajára figyelt.
– Hová megyünk? – távolinak hallotta saját hangját.
Gale nem válaszolt. Nem baj, legalább hangja nem törte meg a csend békéjét.
Pár lépés után megtorpant, és szembefordult Faithszel. Gyengéden a falhoz lökte és megcsókolta.
Faith tudta, hogy mi fog következni, de nem ellenkezett. Egy kis hang a fejében azt suttogta neki, hogy ne meneküljön el, hiszen vágyott Gale érintésére. Valahol mélyen tudta, hogy ezzel hibát követ el, kihasználják és eldobják, de mégis belement. Mintha a világ működése csak ettől függött volna, aminek nem állhat az útjába. Ha elengedi, nyomban megszűnik létezni minden.
Lekerült a nadrág Gale-ről. Eltűnt, mintha csak levarázsolták volna. A következő pillanatban, már Faithen sem volt bugyi.
Az érzés, ami utána jött, semmihez sem volt fogható. Betöltötte az agyát, és szétáradt az egész testében. Minden porcikája könyörgött, hogy ne legyen vége. A fények színes villámként cikáztak körülötte energiával töltve fel a testét, majd mikor elérte a kritikus pontot, akkor egy atombomba erejével robbant ki belőle.
Faith a nyirkos, hideg betonon tért magához. Teste remegett a hidegtől. Izmai elernyedtek. Fogalma sem volt róla, hogy hol van, és hogy juthat haza. Körülnézett, és egy koszos sikátorban találta magát. Felborult kukák, kiszakadt szemeteszsákok és törmelékhegyek voltak mindenfele. Gale-nek nyoma sem volt. Hát itt hagyta, de nem volt meglepődve. Mégis mit kellett volna várnia tőle? Nem valószínű, hogy ellovagoltak volna a napnyugtába, de ez mégis rossz érzéssel töltötte el. Magának sem merte beismerni, de pontosan ez volt az, amire vágyott: hogy kihasználják, és eldobják, mint egy rongyot. Érezni akarta a csalódottság és a szenvedés fájdalmát.
A keserű bánat haragja kavargott benne, és ráébresztette, hogy az élete puszta illúzió. Nem tudta, hogy mit akar pontosan. Keresett valamit önmagában, és ezért minden este elkövette ugyanazokat a hibákat.
Az ecstasy hatása már rég elmúlt. Levertnek és kiszolgáltatottnak érezte magát. Nem sok értelme lett volna hazamenni. Jenna és az új fiúja valószínűleg már javában tesztelik valamelyik óvszergyár legújabb termékét. Faith jobbnak látta inkább, ha az utcán húzza meg magát éjszakára. Nem ez lenne az első eset. Már máskor is volt hozzá szerencséje.
Keserű gondolatok kavarogtak benne, hiszen nem is olyan régen még neki is volt otthona. Nem csupán egy lakás, ahova aludni jár, hanem egy olyan hely, ahol biztonságban érezhette magát, és szerették. Mikor még minden rendben volt körülötte.
A drogok gyötrő utóhatása régi emlékek sokaságát hozták fel a felszínre. Faith a kimerültségtől nem volt képes harcolni ezekkel. A könnyei patakként folytak le az arcán, eláztatva csinos, lila ruháját.
Könnyes szemmel lenézett a földre, keresett valamit, de nem találta. Kínjában elnevette magát. Nincs meg a bugyija. Gale nyilván ellopta. Gale, a bugyifetisiszta.
A hangulat azonnal magával ragadta. Láthatatlan kezeivel kinyúlt érte és átölelte. Érezte a zene ritmusát a gyomrában, és egész testét átadta a mozgásnak. Megragadta Jenna karját, és a lányt magával húzva, belevetették magukat az őrült tömegbe. Nem volt szükség külön kérvényre, már a táncparketten találták magukat, és együtt tomboltak a többiekkel.
Faith a körülötte lévőket nem ismerte, mégis úgy tekintett rájuk, mintha mindannyian egy bandába tartoznának. Nem voltak különbségek, nem számított, ki kicsoda. Csak az volt a fontos, hogy mindnyájan itt vannak és tombolhatnak. Most nincsenek szabályok és nincsenek kötelezettségek, csak ők vannak, és a zene. Mindenki egy emberként lélegzett és egy emberként mozgott, mint egy család. Ez volt az ő igazi családja.
Mikor már nem bírta tovább szusszal, odaszólt Jennának, aki önfeledten táncolt.
– Gyere, menjünk, igyunk valamit!
– Mi???
– IGYUNK VALAMIT! – ordította Jenna fülébe.
– JA, OKÉ!
Utat törtek maguknak a tömegen keresztül, és a bárpult felé vették az irányt. Már messziről látszott a neonfüzérrel körbeölelt tölgyfa bárpult. a színek folyamatosan változtak rajta, mindig újabb és újabb hangulatot adva neki.
– Két whiskyt, tisztán – adta le a rendelést Jenna.
Faith addig felkászálódott az egyik magas bárszékre és megpróbált nem kiesni belőle.
– Mindjárt jövök – szólt Jenna.
– Hova mész?
A lány válaszként egy vigyort küldött felé, és elviharzott. Mindig volt valami pajkosság ebben a mosolyban.
Közben a pincérlány – két telefonszám-elkérés között – kiöntötte az italukat, és Faith elé tette. Amíg Jennára várt, belekortyolt a sajátjába, és a táncolókat figyelte.
– Az élet vize – szólította meg egy hang Faitht.
Faith oldalra nézett. Egy rövid hajú, kék szemű srác ült mellette. Álla hegyes volt, az arcán borostát viselt, de jóképűnek tűnt.
– Tessék?
– Skót nyelven a whisky azt jelenti, hogy az élet vize.
A srác feljebb emelte a tekintetét.
– Nem tudtam, hogy ezt jelenti.
– Gale vagyok – felelte.
– Az én nevem Faith.
Gale a kezét nyújtotta felé. Faith megfogta, és a szemébe nézett. Még sosem látott ilyen ragyogóan kék szemet.
– Egyedül jöttél? – kérdezte Gale.
– Nem, a barátnőmmel, de nem tudom hova ment.
Érezte, hogy elvörösödik. Ezektől a kék szemektől teljesen zavarba jött.
– És mi lesz a terv? Átbulizzátok az éjszakát? – mosolygott Gale.
– Az a terv.
De hogy kivel, az még nyitott kérdés – tette hozzá gondolatban Faith.
– És te?
– Csupán egy kicsit szórakozni akarok.
Faith nem tudta kitalálni, mit akar ezzel mondani, de nem is nagyon érdekelte. Ilyen helyes srácnak bármi elnézhető. Azonban nem is maradt ideje töprengeni rajta, mert felbukkant Jenna, a rá jellemző kaján vigyorral az arcán.
– Itt vagyok szívem.
– Hol voltál? – kérdezte Faith, de legszívesebben inkább azt kérdezte volna: Nem tudtál volna egy kicsit később jönni?
Mielőtt Jenna válaszolhatott volna, Gale felállt.
– További szép estét hölgyeim! – majd közel hajolt Faithhez, és a fülébe súgta: – Remélem, még találkozunk!
Gale rákacsintott, majd távozott. Jenna utánanézett, majd tátott szájjal bámult Faithre.
– Ez meg ki volt? – arcán fülig ért a mosoly.
– Most találkoztam vele – vonta meg a vállát Faith.
– Hmmm, jó feneke van – nyelvével megnedvesítette az ajkát. Jenna fenékfetisizmusa néha zavarba ejtő volt.
– Ne is álmodj róla! Te hol voltál? – terelte el a szót Faith, de Jennát nem lehetett ennyivel lerázni.
– Na, mit súgott a füledbe? – Jenna teljesen fel volt csigázva.
– Még találkozni akar velem – felelte félvállról Faith, de érezte, hogy a belső szervei nem tudnak nyugton maradni az izgalomtól.
– Úúúú, talán lesz valami – Jenna úszkált az örömmámorban. – Akkor viszont ezekre szükséged lehet.
Jenna kinyitotta a markát. 6 darab kör alakú, apró bogyó volt benne. Faithen úrrá lett az izgalom. Nem tudta, hogy mik ezek, de tudta, hogy hasznára válnak majd.
– Ecstasy – világosította fel Jenna.
– Honnan szerezted?
– A mosdóban vettem egy ismerőstől.
Ez rendszeres válasz volt nála, azonban Faith nem aggódott, hogy rosszul lehet tőle. Eddig sosem volt problémája az ismerőstől szerzett anyaggal. Korábban sosem próbálta ki, ezért nem is tudta, hogy mire számítson. Hallott már róla, hogy milyen hatása van, ezért már régóta szerette volna megtapasztalni. Jenna átadott neki hármat.
– Azt mondják, hogy fokozza a szexuális vágyat. Most ez kell neked – mosolygott Jenna.
Faith titokban egyetértett ezzel.
– Bevesszük?
– Még szép – Jenna egy gyors mozdulattal bevette, és már le is nyelte.
Faith követte a példáját, és ő is lenyelte, majd leküldte hozzá a maradék whiskyjét is, hogy a tabletta ne legyen lent annyira egyedül.
Jenna is kihörpintette az italát, és tettre készen leugrott a székből.
– Akkor ideje birtokba venni ezt a helyet!
Lerángatta a székből Faitht, majd mindketten a táncparkettre vonultak. A hatása fél óra múlva jelentkezett. Hihetetlen boldogságérzet tört rá. Faith mindenki iránt mérhetetlen szeretetet érzett, és csak táncolni akart. A korábbi fáradtsága eltűnt, helyét a pezsgés és a mozgás vette át. a boldogsága mindenre és mindenkire kiterjedt. Titokban még egy üres műanyag söröspohárnak is szerelmet vallott.
Fényáradat zúdult rá, a levegőben kellemes illatok lengtek. Ránézett a barátnőjére.
– Jenna, ez fantasztikus!
Jenna határtalan boldogsággal nézett vissza rá. A levegő körülötte ragyogott az érzelmektől, amelyeket kibocsájtott.
Faith nem tudta, hogy mennyi ideje táncol már. Egy óra, egy nap, egy hét. Nem számított. Arra lett figyelmes, hogy Jenna egy fiúval karjaiban táncol. Faith fejében megelevenedett egy boldog kép, amiben Jenna és a fiú rózsaszín felhőkön ülve összeházasodnak, majd egy fiú gyereket szül, és életük végéig boldogok lesznek. Olyan csodálatos kép volt.
Egy kéz kopogtatta meg a vállát. Faith hátrafordult, és vele szemben ott állt Gale. Magas volt, és izmos. A bárpultnál ülve nem is tűnt fel neki, hogy milyen jó alakja van. a feje körül csillagokból font koronát viselt. Ebből a szemszögből úgy nézett ki, mint egy hős lovag.
– Szabad lesz? – kérdezte Gale, és a karját felé nyújtotta.
Faith megfogta a kezét, Gale pedig magához húzta és átölelte. A boldogság szétáradt az egész testében.
Ismételten elvesztette az időérzékét, nem tudta, mióta vannak így.
Egyszer csak Gale megszólalt.
– Gyere velem – mondta halkan, és Faith abban a pillanatban akár a világ végére is elment volna vele.
Gale kivezette a szórakozóhelyről. Egyszerre hatalmas csend borult köré. De jobb is volt így. Rájött, hogy a zajos diszkó eddig csak zavarta őt.
A csendben lépteik halk zajára figyelt.
– Hová megyünk? – távolinak hallotta saját hangját.
Gale nem válaszolt. Nem baj, legalább hangja nem törte meg a csend békéjét.
Pár lépés után megtorpant, és szembefordult Faithszel. Gyengéden a falhoz lökte és megcsókolta.
Faith tudta, hogy mi fog következni, de nem ellenkezett. Egy kis hang a fejében azt suttogta neki, hogy ne meneküljön el, hiszen vágyott Gale érintésére. Valahol mélyen tudta, hogy ezzel hibát követ el, kihasználják és eldobják, de mégis belement. Mintha a világ működése csak ettől függött volna, aminek nem állhat az útjába. Ha elengedi, nyomban megszűnik létezni minden.
Lekerült a nadrág Gale-ről. Eltűnt, mintha csak levarázsolták volna. A következő pillanatban, már Faithen sem volt bugyi.
Az érzés, ami utána jött, semmihez sem volt fogható. Betöltötte az agyát, és szétáradt az egész testében. Minden porcikája könyörgött, hogy ne legyen vége. A fények színes villámként cikáztak körülötte energiával töltve fel a testét, majd mikor elérte a kritikus pontot, akkor egy atombomba erejével robbant ki belőle.
Faith a nyirkos, hideg betonon tért magához. Teste remegett a hidegtől. Izmai elernyedtek. Fogalma sem volt róla, hogy hol van, és hogy juthat haza. Körülnézett, és egy koszos sikátorban találta magát. Felborult kukák, kiszakadt szemeteszsákok és törmelékhegyek voltak mindenfele. Gale-nek nyoma sem volt. Hát itt hagyta, de nem volt meglepődve. Mégis mit kellett volna várnia tőle? Nem valószínű, hogy ellovagoltak volna a napnyugtába, de ez mégis rossz érzéssel töltötte el. Magának sem merte beismerni, de pontosan ez volt az, amire vágyott: hogy kihasználják, és eldobják, mint egy rongyot. Érezni akarta a csalódottság és a szenvedés fájdalmát.
A keserű bánat haragja kavargott benne, és ráébresztette, hogy az élete puszta illúzió. Nem tudta, hogy mit akar pontosan. Keresett valamit önmagában, és ezért minden este elkövette ugyanazokat a hibákat.
Az ecstasy hatása már rég elmúlt. Levertnek és kiszolgáltatottnak érezte magát. Nem sok értelme lett volna hazamenni. Jenna és az új fiúja valószínűleg már javában tesztelik valamelyik óvszergyár legújabb termékét. Faith jobbnak látta inkább, ha az utcán húzza meg magát éjszakára. Nem ez lenne az első eset. Már máskor is volt hozzá szerencséje.
Keserű gondolatok kavarogtak benne, hiszen nem is olyan régen még neki is volt otthona. Nem csupán egy lakás, ahova aludni jár, hanem egy olyan hely, ahol biztonságban érezhette magát, és szerették. Mikor még minden rendben volt körülötte.
A drogok gyötrő utóhatása régi emlékek sokaságát hozták fel a felszínre. Faith a kimerültségtől nem volt képes harcolni ezekkel. A könnyei patakként folytak le az arcán, eláztatva csinos, lila ruháját.
Könnyes szemmel lenézett a földre, keresett valamit, de nem találta. Kínjában elnevette magát. Nincs meg a bugyija. Gale nyilván ellopta. Gale, a bugyifetisiszta.
Kialvatlanul ébredt, és mindene sajgott. Még sötétség honolt, nem kelt fel a nap, de a horizonton már megjelentek az első napsugarak. Hajnali öt körül lehetett az idő.
Faith ülő helyzetbe tornázta fel magát. Hátát a falnak támasztva hallgatta a város hajnali csendjét. Se egy autó, se az emberek léptei vagy beszélgetései, semmi hangzavar. Csak az ürességet lehetett hallani. a csend volt az a hang, amit csak ritkán hall az ember.
Nemsokára elkezdődik számára a munka. Egy újabb nap vette kezdetét. Hullafáradtan bevánszorog majd az étterembe, és kiszolgálja a vendégeket, majd este ismét kezdetét veszi a parti. Ilyenkor látja csak igazán, hogy ez egy körforgás, amiből nem találja a kiutat, és egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed.
A gyomra hangos korgással jelezte, hogy szeretné, ha már vele is foglalkoznának.
Faith lassan feltápászkodott. Nem szeretett volna most tükörbe nézni. Kinézete inkább hasonlíthatott egy zombiéra, mint egy élő emberre. Viszont valami ehetőt kéne szerezni, mielőtt munkába indul, addig viszont még volt pár órája. A buliba nem vitt magával sok pénzt, viszont azt a keveset is már elköltötte.
Elindult kifelé a sikátorból. Még nála voltak az esti bogyók. A háromból kettő, de kételkedett benne, hogy laktató reggeli lenne belőle.
A sikátorból kiérve örömmel tapasztalta, hogy tudja, hol van. Innen csak pár sarokra lakik. De várjunk csak. Jenna fiúja még mindig ott van. Ez az egyszobás lakás átka. Faithnek nem volt kedve beállítani és közéjük feküdni.
Azonban még így is maradt egy lehetősége. Nem szívesen gondolt bele, de most nem volt jobb ötlete. A szülei háza az ellenkező irányban van fél óra gyalogútra. ha még hajnalban beosonna, akkor észrevétlenül elcsenhetne egy-két szendvicset. Ilyenkor még úgyis
alszanak. Senki nem venné észre, és nem kell végighallgatnia egy véget nem érő ordításpárbajt. Borzasztóan érezte magát, hogy ilyet kell tennie, mégis hajtotta a szükség.
Faith gyorsabban haladt célja felé, mint szerette volna. Nem voltak emberek az utcán, akiket kerülgetni kellett volna, így a tervezett fél óra csak húsz percig tartott. Mire feleszmélt, már a rendezett környékű, családias kertváros szélén állt. Azonban Faith inkább csak az ismétlődő formákat látta benne: ugyanolyan házak, ugyanaz a zöld gyep, ugyanolyan autók és ugyanazok a mintacsaládok. Mintha csak az Ollókezű Edward című film otthagyott díszleteiben költöztek volna bele.
Faith megkereste azt a házat, ahol felnőtt. Több mint egy éve volt itt utoljára. Semmi nem változott azóta, de nem is számított rá.
Megkerülte a házat. Nem kellett óvatosan lépkednie, mert a gyepfű tompította léptei zaját.
A hátsó ablak félig nyitva volt. Ezen a környéken nem tartottak betöréstől, attól pláne nem, hogy egy rokon tör be hozzájuk.
Felcsúsztatta az ablakot, és bemászott a házba. Pont ide akart jönni, a konyhába. Az eltelt idő alatt mit sem változott. A szokásos amerikai konyha jegyeit viselte. Semmi különleges. Makulátlanul tiszta helyiség és rendezett környezet.
Faith a hűtőhöz ment, és kinyitotta. Gyomra azonnal jelezte, hogy a közelben elfogyasztásra váró táplálék van. Nyomban kivett belőle egy narancslevet és pár előre elkészített szendvicset. Anyukája tehát még mindig csomagol apjának szendvicset, hogy reggel elvigye a munkába.
Az egyik szendvics felét egy harapással bekapta, majd rágás nélkül lenyelte. Szemei könnybe lábadtak, a túl nagy falat majdnem megakadt a torkán. halk köhögéssel azonban sikerült leküzdenie.
Furcsán száraznak érezte a szendvicset, nem ilyenre emlékezett. A gyomra viszont akár egy macska, hálás dorombolással jelezte, hogy szeretne még. Ám félbe kellett szakítania a műveletet.
A toalett lehúzásának hangja megdermesztette Faitht. Valaki tehát volt a fürdőszobában. Egyik kezében a félig megevett szendvics, a másikban a narancslé, a hűtő ajtaja pedig nyitva. Valahova azonnal el kell rejtőzni, mielőtt meglátja vala…
A fürdőszoba ajtaja kinyílt. Már késő volt bármit is tenni. Egy sovány férfi állt előtte döbbent arccal. Három számmal nagyobb méretű pizsamát viselt, ami lógott rajta. Faith nem tudta, hogy ki lehet, hiszen az apja kövér és szakállas volt, az ismeretlennek pedig szőrtelen, beesett és csontos az arca.
– Faith? – szólt a férfi. Hangja halk volt, és rekedt.
Faith megrémült a felismeréstől. Ez csak az apja lehet, de látszólag a nyoma sem volt meg benne régi önmagának. Faithben egy csapásra előtörtek a régi sérelmek emlékei, és ez haraggal töltötte el.
– Kislányom, te vagy az?
Apja a lánya tekintetét fürkészte. Ilyen csapzott hajjal és koszosan nyilván ő sem igazán hasonlíthatott korábbi önmagára.
Most volt itt az idő a menekülésre, amíg még lehetett. Ledobta a kezében lévő narancslevet és szendvicset, és az ablakhoz futott, majd egy ugrással már kint is volt. Nem tudta megállni, hogy ne nézzen vissza. Apja ugyanúgy állt ott, mozdulatlanul, lógó pizsamában.
– Faith, kislányom, kérlek, ne menj el! – tekintetével szinte könyörgött.
Vajon mi történhetett az erős kezű és kövér férfival?
– Én már nem vagyok a lányod!
Faith szemei izzottak a gyűlölettől. Még sosem látta apját ilyen kiszolgáltatottnak, de nem tudta sajnálni. Nem tudott felejteni és nem tudott megbocsátani.
– Édesanyád meghalt – suttogta az apja.
Faith lábai a földbe gyökereztek. Mozdulni sem tudott.
– Neeem… – alig jött ki hang a torkán.
A haragja egy szempillantás alatt szertefoszlott.
Az az ember, aki megszülte, aki felnevelte, és aki szerette, most halott, és nincs többé. Számára a szülei már régóta halottak voltak, de ez most más. Ez valódi. Az anyja, akit egyszerre gyűlölt és szeretett, már nem létezik.
Ránézett az apjára. Nem tudta, hogy mit tegyen. Nem tudta, hogy mit mondjon.
Megfordult és futott, csak futott… el messzire a félelmei elől, a felismerés elől, az igazság elől. Ameddig csak bírta, amilyen gyorsan csak bírt. Elhagyta maga mögött a házat, de még a környéket is. Nem tudta, hogy merre jár, de nem is érdekelte. Egyik lépés a másik után.
Zihált, leizzadt, de nem adta fel. Égető fájdalmat érzett a lábaiban, de még erősebb tempóra kapcsolt. Nem akart megállni, nem akart szembenézni a tényekkel.
Mikor már minden ereje elhagyta, kimerülten a földre roskadt. Arca úszott a verejtékben, mellkasa fel-le mozgott, ahogy kapkodva vette a levegőt. Egy kihalt utcán volt, elterülve a földön. Nem volt senki körülötte. Senki, aki segíthetne rajta, bár hogy hogyan, azt ő maga sem tudta.
Csak feküdt a hideg földön. Nem akart gondolkodni, nem akart semmire sem gondolni. Kemény dolgot érzett a keze alatt. A ruhája fodrába rejtett megmaradt két ecstasy tabletta. Erre volt most szüksége, el kellett menekülnie.
Gondolkodás nélkül lenyelte mindkettőt, és csak nézte, ahogy a nap sugarai fénnyel árasztják el az égboltot, és elűzik a sötétséget.
A várt élmény viszont most más volt. A teste remegett, és rosszullét fogta el. A szemére köd ereszkedett, homályosan látott. A bőre szinte égett, lángolt, és mintha tűkkel szurkálnák. Minden egyes oxigénvételért meg kellett küzdenie. Az agya teljesen elzsibbadt, csak a fájdalomra tudott koncentrálni. Még soha nem érzett hasonlót, még soha nem adagolta túl magát.
Azt akarta, hogy legyen már vége, de csak rosszabb lett. A remegés fokozódott, teljesen magatehetetlen és kiszolgáltatott volt.
Végtelen hosszúságúnak tűnő idő múlva két árny jelent meg fölötte. Úgy tűnt, mintha egyenesen rá néznének. Nem tudta eldönteni, hogy valódiak-e, de csak bennük reménykedhetett.
Kérlek, segítsetek! – gondolatban könyörgött nekik, hátha meghallják.
– Túladagolta magát – szólalt meg egyik mély hangon.
– Haldoklik, nézd a száját, már habzik! – mondta a másik.
– Fogd meg, vigyük be! Gyógyszer kell neki!
Tehát mentősök. Faith érezte, hogy két oldalról megfogják, és felemelik. Már nincs baj, biztonságban van. Valaki biztos látta, ahogy összeesik, és kihívta a mentőket. Hamarosan a kórházban ébred fel. Minden rendben lesz. Végighallgatja egy orvos véleményét, hogy mennyire veszélyesek a drogok, ő pedig szemlesütve megígéri, hogy többet nem használ semmi ilyesmit, és végre hazamehet. Otthon majd kialussza minden fáradtságát és bánatát.
Faith érezte, ahogy berakják egy kocsiba, az ajtaja becsukódik, majd a motor beindul. Már biztonságban van.
A szemei lecsukódtak, és elaludt.
- C. J. DeWitt -
Történt egy egy hónapos csúszás, ami miatt elnézést kérek. Ezentúl minden héten szombaton felkerül a következő fejezet.
Ha nem tudod kivárni a soron következő részt, vagy csak szeretnél egy példány a polcodon látni belőle, akkor az alábbi linken meg tudod venni a könyvet:
http://www.konyvmuhely.hu/szerzok/nagy-krisztian/fooldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése