Az megvan, mikor békésen alszol, és próbálod kiélvezni a vasárnap
nyújtotta örömöket, hogy sokáig alhatsz?
Na, nekem az elmaradt.
Előző este még nem volt semmi gond. Elvégeztem a szokásos lefekvés
előtti procedúrát: be az ágyba, nézni egy youtube videót, majd csicsikálni. Igazából
semmi szokatlant nem vettem észre, mert nem is volt ilyen.
Na, de reggel...
Megvan az az érzés, mikor egy félméteres pókhálóra kelsz fel
reggel, ami közvetlen a fejed felett lóg, és három ló méretű pók azon
gondolkodik, hogy mégis mikor vagy hajlandó felkelni, hogy folytatni tudják a
munkát végre, vagy téged is beleszőjenek a hálóba?!
Azt hiszem, nem kell leírni milyen élmény lehetett.
Én nagyokat pislogtam rájuk, ők meg visszapislogtak rám.
Beletelt pár másodpercbe, mire ténylegesen felfogtam a jelenlétüket.
Jobban megszemléltem az egy éjszaka összehozott extrém
méretű hálójukat, és közben azon gondolkoztam, hogy ez egy trükk akar-e lenni,
amit ha ráejtenek a fejemre, sikeresen tudnak likvidálni engem, de nem fedeztem
fel rajta semmi ilyesmit. Tényleg csak egy szimpla pókháló volt, közelebbről
nézve pedig külön kis lakrészeket is fel lehetett fedezni benne, nappalival,
étkezővel, és fürdőszobával. Szóval igazi luxus apartman.
Most tudni illik, nekem van egy házipókom. Heroldnak hívom.
Herold, a házipók. Már egy éve hű lakótársam. A kapcsolatunk úgy kezdődött,
hogy egyszer csak megjelent az egyik sarokban, és én valamilyen hülye okból
kifolyólag sose mutattam be a papucsomnak, így az azóta hosszútávú és gyümölcsöző
kapcsolatunk túlélte ezt a próbát.
Ő elvolt a maga kis sarkában, én meg nem piszkáltam. Kisebb
muslicákat gyűjtött magának, úgyhogy felettébb hasznos jószág volt. Szerette a bömbölő
zenét is, főleg a dubsteppet, mert ilyenkor vadul rángatózott a pókhálójában,
úgy, ahogy a rockerek rázzák a fejüket egy vad koncert kellős közepén. A zenei
ízlésünk, tehát egyezett.
Miután kikeltem az ágyból, hogy megkérdezzem Harold
véleményét az új lakótársakról, megrémülve tapasztaltam, hogy eltűnt a
hálójából.
Hirtelen azt hittem, hogy a három új partner megette őt, de
nem találtam dulakodásra utaló nyomokat, ezért odafordultam a srácokhoz, hogy
nem tudnak-e valamit a holléte felől.
Legnagyobb meglepetésemre az egyikükben felismerte hű
bajtársamat, Heroldot.
Az a gaz elárult engem, és új pajtikat szerzett! Mi több,
épp a fejem felett buliztak, hogy ezzel még jobban megbántsanak és
kiközösítsenek.
Ezek után természetesen már nem maradhatott. Azonnali
hatállyal távoznia kellett, úgyhogy ami késett, az most sem múlt el. Ki kellett
mennem a papucsomért, és elégtételt vettem az árulása fölött.
Így múlt hát ki Herold, a házipók, hű bajtársam és
alattvalóm. Ilyen tragikus események hatására kellett ráébrednem, hogy valóban
beköszöntött az ősz.
(Holnap első dolgom lesz zsugorfóliával körbetekerni a
házat, és légmentesen lezárni, de előtte könnyeim záporozó tengerén át, egy perc
néma csenddel adózom legjobb barátom, Herold emlékének.)
- C, J. DeWitt -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése