Jennifer L. Armentrout - Ónix/ Opál

Jöjjön hát a folytatás.

Mint az az az előzőkben már leírtam az első rész teljesen magával ragadott és teljes mértékű imádatom tárgya lett. Azonban több időmbe telt elolvasni ezeket, mert valahogy a második rész nekem nagyon döcögős volt. Történtek a dolgok de nem tudtam magam úgy beleélni mint kellett volna .

Fülszöveg : Ónix

Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…

Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.

De nem ez a legnagyobb problémánk.

A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi.

Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.

És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.

Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak?

Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el?

És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmiek?

Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.

Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…

Fülszöveg: Opál

Senki sem érhet fel Daemon Blackhez.

Amikor elszánta magát, hogy kimutatja az érzéseit irántam, komolyan beszélt.
Soha többé nem kételkedem benne – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok.

Csakhogy még ő sem védheti meg a családját, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket.

Mindazok után, amiken keresztülmentem, én sem vagyok többé ugyanaz, aki voltam. Még mindig változom, és fogalmam sincs, mi lesz a vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibrideket tesztelő és kínzó titkos kormányzati szervezettel, ráébredek, hogy a képességeim nem ismernek határokat.

A halál a mindennapjaink részévé vált. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról kiderülhet, hogy valójában a halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza.

Akkor sem, ha az eredmény örökre darabokra töri az életünket.

Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják.

Na, hát akkor lássuk. Döcögős és lassú volt a történet az Ónixban, és nagyon érezni lehetett benne, hogy csak valamit előkészít, persze itt is ment a történet, ám nekem akkor is kevés volt. A vége az tényleg oda lett téve, és tényleg érdemes volt folytatni, mert mint minden jó sorozatban itt is jó kérdéseket vetett fel. A harmadik rész azonban nagyon tetszett, a történetvezetés jó volt, nem volt vontatott és ez a vége. Istenem, hát ez nagyon eszméletlen durva.  Egyszerűen ott ültem és csak néztem, hogy mi van? MI VAAAAAAN?  

Oh My God

Itt csukd be a szemed, mert CSELEKMÉNYLEÍRÁS!

Vegyük a kettőt együtt úgy ahogy történek a dolgok. Bekerül a képbe a drága Blake, akit úgy utálok ahogy kevés karaktert eddig. Az elején nincs is vele gond, azt leszámítva, hogy ráhajt Katy-re és tönkre akarja tenni az álompárt, de persze ez nem lehetséges, ezt mind tudjuk. De hogy ekkora egy sunyi szemét, és mikor kést hajigál Katyhez… HAHÓÓÓ sorozatgyilkos csinál ilyet haver, nem veszed észre hogy ketyós? Eddig szerettem a csajt, de mikor ezzel a majommal tölti az idejét az isteni Daemon helyett, ott kinyílt a bicska a zsebemben. Na, de térjünk vissza. Ugyebár kiderül, hogy Katy cica egy félig Luxen félig ember hibrid izé, és a mi Blake barátunk úgyszint hibrid. Elkezdi őt tanítgatni, aztán bekavar a képbe Katy anyjának a pasija, elrabolja őt, persze Daemon kiszabadítja és Dawson az elveszett ikertesó is kiszabadul általuk. Amit a legjobban sajnáltam, hogy Adam meghal. Nekem ennyi volt a második rész. Nem tudom ki hogy van vele, de szerintem csak töltelék volt.

Utálatom tárgya. Blake

 Az Opálban már jobb a helyzet. Persze Blake visszatér, és még mindig utálom és még mindig mindenki meg akarja ölni, legfőképp Dee hisz Adam Blake keze által halt meg. Megmondom őszintén osztom nézeteit. Nade akkor a történetek röviden. Dawson és a csapat megbeszélni, hogy kiszabadítja a szerelmét, Beth-t és Blake barátjat Chris-t tervezgetnek, de az első alkalommal elbuknak, mert nem bírják az ónixot sok sok gyakorlás eredményeképp valamilyen szintű ellenállást szereznek és elindulnak a mentőakcióra, csak hogy közben egy eltűnt srác Simon az útjukba áll, és ezzel dől minden kifutnak az időből, és ha ez nem lenne elég az a sunyi álszent dög Blake csapdát állított, így Katy-t elfogják. Röviden tömören ennyi, persze gondolom mindenki tudja hogy ez a negyede SE, úgyhogy hajrá srácok tessék elolvasni sürgőőőőősen.

Értékelés:
A történet alapvetően magával ragadó és a szereplők legtöbbje szerethető, vagy elviselhető KIVÉVE BLAKE! ŐT UTÁLOM! A történetvezetés helyenként döcögős, de összességében megfelel minden elvárásnak. A gonoszok ultra gonoszok, a jók ultra jók a világban minden rendben persze földönkívüliek laknak köztük, de hát ez sose volt probléma.Lényeg az hogy mindenhol ott a szeretet. Nemde?

Kedvenc karakter: Adam/Dee/Daemon/Katy

Ami kifejezetten tetszett: Dawson él

Ami nem tetszett: Adam :( szegény meghal

A történet: 5/3 az ónixban 5/5 az opálban

A karakterek: 5/5

A borító: 5/5

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás dátuma: (magyar) 2013/2014

Oldalszám: 472/452

Honnan: moly.hu

Eredeti cím: Onyx/ Opal

- N. J. Erceys -

A végére egy kis válogatás a szereplőkből ;)