Könyvajánló - Napok háza

AKCIÓ az Alexandrában! Ez a kép fogadott, mikor suliba menet elhaladtam a könyvesbolt mellett. Pár napig gondolkodtam is rajta, hogy csak be kéne menni, csak be kéne menni, és úgy a negyedik nap el is határoztam magam, hogy betérek és megnézem, mi az a rettenetes akció, ami minden kirakat mögül lóbetűkkel hirdeti, hogy szinte ingyen vágják hozzád a könyveket.

Nem voltam túlzottan érdeklődő a, hiszen az efféle KINYOMOM A SZEMED KÖCSÖG, HOGY FELFOGD ITTEN AKCIÓ VAN-E!!! felhívások iránt sosem mutattam különösebb érdeklődést.

Na, mindegy. Ráértem. Bementem.

Egyből a következő jutott az eszembe: bassza meg, itten van köny-E, sok-E.

Tényleg sok volt, így aztán elkezdtem szépen, komótosan - a bolti eladó lány stírölése által – átböngészni, hogy mik is vannak itt valójában.

Így akadtam rá a Napok házára végül.

Korábban sosem olvastam sci-fit, de miután elolvastam a vaskos, 600 oldalas könyv hátsó borítóját, egyből kedvet kaptam hozzá. (Itt megjegyezném, hogy akinek megjönne a kedve ehhez a könyvhöz, még véletlenül se olvassa el a hátsó részen található ajánlóját, mert olvasás közben úgy érezheti, hogy tudja, mi fog következni.)

Így miután kifizettem az érte járó 50%-os árat, boldogan loholtam haza, - mint egy kiskutya, miután több napig tartó pocakfájdalom után végre megkönnyebbül -hogy neki is ugorjak.

Azt kell mondjam, az eddigi legérdekesebb/legérdekfeszítőbb történet volt, amit eddig olvastam.

A történet valahol ott kezdődik, mikor Abigail Gentian 6 millió évvel korábban úgy dönt, hogy 1000 klónt készített magából, hogy azokat a galaxist keresztbe-kasul bejárják és hatalmas tudásra tegyenek szert, hogy aztán bizonyos időközönként ismét találkozzanak és megosszák egymással a szerzett információkat és tapasztalatokat, hogy ezáltal is bölcsebbek legyenek.

A cselekménybe mi ott lépünk be, mikor a soron következő találkozás hamarosan elkezdődik.

Két főszereplőnknek, Campionnak és Purslanennek, a két klónnak, el kell jutnia az újabb találkozás helyszínére, de előtte még tesznek egy kis kitérőt, ami az idejükből telik.

Idő – itt kibontanám kicsit a történet fő erősségét. A könyv hihetetlen távlatokban gondolkodik az időt és teret illetően. Mivel űroperáról van szó, ugye szinte természetesen elfogadjuk, hogy a csillagközi térben, ahol az ilyen jellegű történetek is játszódnak, hatalmasak távolságok vannak, és ehhez hatalmas időintervallumok is társulnak.

Na, de itt… Egyszerűen félelmetesen nagyon ezek a távolságok. Hihetetlen jól vannak ábrázolva a számunkra felfoghatatlan adatok, mégis ezeket szemlélve, és ezeken keresztül lépve mi magunk is megértjük a világunk valóságát, és valamelyes – ha csak kis mértékben is – de felfoghatjuk, hogy még egy homokszemnél is kisebbek vagyunk a világmindenségben.

Ott, ahol egy-egy út több tízezer évig tart, és még a fénysebesség is szinte csigalassúságúnak tűnik, ott meglehetősen egyedül érzi magát az ember (a legtöbbünknek, mint nekem is, elsőre egy kis Star Warsos téma jutott eszembe, de itt a maga valóságában van ábrázolva a világ, és nem tehetünk meg csak úgy egy-egy utat pár nap alatt fénysebességgel, mint Han Solo – ennek pont a fordítottját látjuk).

Ugye, a klónoknak ez az egyik fő sajátossága, hogy évmilliók óta életben vannak, és képesek elviselni a rájuk nehezedő hatalmas magányt.

A könyv olvasása közben szinte felértékelődik a világegyetemről alkotott kép, és úgy jelenik meg, mint még soha előtte bármikor.

A sci-fi történetek hihetőségéhez mindig is hozzátartozott, hogy a lehető legalaposabban írják le a körülöttünk lévő világot, amihez a fizika meglehetősen komplikált szabályai is hozzátartoznak. Egy ilyen vállalkozáshoz persze nagyon alapos kutatói munka, és szinte megrögzött elszántság szükséges. Hála Istennek!

Milyen jó, hogy az író, Alastair Reynold vette ezekre a fáradságot, mert így egy meglehetősen összetett, és hihető világot sikerült alkotnia, ami a történet időtlenségében nagyon erősen hat.

Mégis mi lehet a legnagyobb veszélye, ha valaki már 6 millió éve létezik és járja a galaxist? A választ könnyen ki lehet találni: hogy ne halljon meg. Azonban a kérdés nem ennyire egyszerű. Ennél sokkal komplexebb válaszokat kapunk a történettől, és komoly, a létezést érintő filozófiai kérdéseket is felvet a történet, amit meglehetősen jól, szinte az olvasóra bízva a nagy részét, hogy fejtse meg az ilyen hosszan tartó létezés értelmét. Nekünk ki van taposva egy ösvény, amit magunknak kell végig járni, és ha ügyesek vagyunk, és figyelünk, akkor megtalálhatja benne mindenki a maga válaszát.

Zárásképpen én bátran ajánlanám mindenkinek, akit csak kicsit is érdekel az a világegyetem, amiben benne él, és jobban meg szeretné ismerni, valamint elmerülne egy izgalmas történetben, ami tulajdonképpen ez is.

- C. J. DeWitt -