Musical filmekből nincs túl sok. Néhány évente elkészítenek
egyet, de általában nincs rá nagy kereslet. A soron következő nagyobb dobás az
a Kaliforniai álom volt.
A film képviseli mindazt a felfogást, ami egy musicalt
jellemez. Van benne ének, van benne tánc és egy remek történetet mesél el,
sokszor csak egy zenés betéttel. Nos, ez a film is ilyen. Fülbemászó dallammal
varázsol el, mint a legtöbb hasonló film.
A története két álmodozóról szól, akik Hollywood zajos
világában próbálnak érvényesülni. Az egyikük színész, a másik pedig híres
zongorista szeretne lenni. Mindkekettejük vágya adott és együtt próbálják
megvalósítani azokat. Többet nem is írok róla, mert ez olyan film, amit meg
kell nézni. Egy biztos: nem egy szokványos története van, így ne számítsunk
klisére és kiszámítható befejezésre.
A film egy ablak, amivel próbálják bemutatni hogyan is
zajlanak a dolgok Hollywoodban, de egyszerre egy tükör is egyben, mert egy
egész világot kritizálnak vele. A negatív és pozitív oldal egyaránt
bemutatásra kerül és a néző döntheti el, hogy számára mit is jelent ez a világ.
A történet ugyan jelenben játszódik, de erős 20-30-as
évekbeli hangulata van. Mind a kosztümök, mint a látványvilága a filmipar
virágkorának hangulatát kívánja tükrözni. Múlt és jelen kombinációja pedig
valami egészen zseniális hangulattal operál.
Musical film lévén szót kell ejteni a zenéről, valamint a
hangulatról is. A színészek nem igazán erre a szerepre valók, az énekhangjuk
nem az igazi, viszont olyan színészi játékot képesek hozni, amit szerintem
senki nem várt volna tőlük. Tele vannak érzelmekkel és jó látni, hogy élvezik,
amit csinálnak. Nagyon jól tudtak azonosulni a szerepükkel.
Végezetül a Kaliforniai álom egy hiánypótló alkotás, ami a
musicalek szerelmeseinek kötelező darab. A régi stílusú hangulatot remekül
képes tükrözni a jelenkor nehézségeivel, így valami egészen rendkívülit alkot.
- C. J. DeWitt -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése