Jennifer Armentrout: Obszidián (Luxen 1.)

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…

Már maga a fülszöveg is olvasásra késztet. 
Megmondom őszintén féltem ettől a könyvtől mert ha egy könyvet ennyien istenítenek az vagy nagyon az én ízlésem vagy kicsit sem... köztes út nincs. Nem egy olyan könyv volt már amiben csalódtam. De természetesen ez nem olyan volt. Pont annyi vicc és komolyság van benne mint amennyi kell. Az írónő belemegy kisebb problémákba amik érinthetik a tiniket de nem erről szól az egész és én ennek nagyon is örülök.
Persze az élet része ez de ha leülünk olvasni egy ilyen művet nem valószínű hogy az élet nagy kérdéseit akarjuk átgondolni de ha ti nem így gondoljátok írjátok meg nekem. Na de elkanyarodtunk a témától.
Ez a könyv Egyszerűen Nagyszerű . Nem lehet mást mondani. 
 A karakterek viccesek és igaziak. Nagyon becsülöm az írónőben hogy nem esett bele abba a tipikus vétekbe hogy egy hogy személy szemszögéből írja meg a szöveget akinek se jelleme se normális énje se gondolatai.Katy vicces és igen VAN jelleme. Kiáll magáért és ha bár nem mindig a legjobbat cselekszi de hát ettől ember az ember.

SPOILER veszély

Lessünk kicsit bele a történetbe. Katy és az édesanyja  Nyugat-Virginiába költöznek mint az a fülszövegből is kiderül A utcába nincs más csak egy üres ház a saját házuk és a szomszéd. Hősnőnk úgy dönt az anyja unszolására hogy ismerkedés gyanánt átmegy a szomszédhoz és megkérdezi hol a legközelebbi bolt. Mikor a szomszéd (Srác) ajtót nyit Katy  SZÓ SZERINT elfelejt beszélni. Pirulások közepette megismerkedik Daemon-nel akiről kiderül hogy egy hatalmas bunkó legalábbis jól játssza hogy az. Ez után a remek találka után a boltban összefut Daemon ikertestvérével Dee-vel aki szöges ellentéte a fiúnak. Kedves, barátságos és segítőkész. Hamar össze is barátkoznak ami Daemon-nek nagyon nem tetszik és ezt szívesen hangoztatja is. Katy nem érti hogy miért viselkedik vele így a fiú ahogy Daemon barátai is. De persze miféle könyv lenne ha a főhősNő egyből feladná így Katy és Dee továbbra is barátok sőt mi több legjobb barátok lettek és persze így Katy tovább élvezheti a bunkó de felettébb szexi Deamon társaságát. Nem viccelek ritka hogy egy könyv annyira magával ragadjon hogy ezt mondjam de megtaláltam második könyves szerelmemet. :D 

Na szóval Kat és Daemon tovább járják rituális pártáncukat és közben egyre több furcsaság történik míg egy nap Katy cica rájön mik is valóban az ő játszópajtásai. Kiderül hogy a szexi ikerpár és a fura barátaik mint űrlények (Luxenek) akik a jó oldalon állnak és harcolnak a gonoszok (arumon) ellen. Szó mi szó van fantáziája az írónőnek és megemelem szalmakapalom előtte. 

Szereplők:

Katy Swartz 

Anyjával költözött Nyugat-Virginiába apja halála után. Végzősként kezd egy új suliba de persze az iskola előtt megismerkedik a földönkívüli szomszédjaival és megpróbálja megölni egy arum. Mindennapi tini. Ja várj... NEM!!! Szó mi szó  a csaj tényleg jól kezeli hogy a legjobb barátja egy űrlény hogy a pasi aki után a nyálát csorgatja szintén űrlény és hogy a fél közösség úgyszint űrlény.

Nagyon birom a benne hogy nem egy semmitmondó karakter. Nagy szája van és ki is nyitja és természetesen itt nem félre érteni mindent. Az anyja két állásban dolgozik nővérként alig van otthon mióta Katy apja meghalt a lány mégse lett magába forduló semmiség. És igen természetesen imádom hogy könyvmoly aki ráadásul blogot vezet. 

Hatalmas beszólások és még hatalmasabb égések vannak ebben a könyvben ami még valóságosabbá teszi az amúgy abszurd űrlény sztorit. 

"– Akkora seggfej vagy! Mondta már neked valaki?
Őszinte, jókedvű mosolyt villantott rám.
– Ó, cica, életem minden áldott napján." 

"Jellegtelen vagyok, mint a műpadló, ám Daemon és Dee hibátlan szépsége, figyelmet követelő jelenléte beragyogta a helyiséget.
Ohó, hatnak már a gyógyszerek. Költői vagyok. Elszálltam. Áldás." 

És igen fetrengtem a röhögéstől és a mindenki tök hülyének nézett hogy hogy lehet egy könyv olvasása közbe röhögni de mit tudnak ők...

Daemon Black  

Ikertestvéreivel élet Nyugat-Virginiában most már csak a hugával mert a bátyja meghat vagy eltűnk ki tudja. Daemon egy durván szexi de látszólag annál bunkóbb pasi. Nagyon védelmező típus a húgáért bármit megtenne és a bármibe bele tartozik az is hogy mindent megtesz azért hogy Katy-t távolt tartsa tőle. Dee ravaszságának hála Daemonnak el kellett tölteni egy kis időt Katyvel és rájött hogy nem csak szimplán hosszú láb és jó segg hanem egy rendes kedves vicces lány aki értékesebb annál mintsem bunkó seggfej módjára viselkedjen vele. Persze ez csak a könyv végefelé van.

"– Ash szét fogja rúgni a seggedet, Daemon – jelentette ki, de a megszólított erre csak még szélesebben vigyorgott.
– Nem fogja, ahhoz túlságosan tetszik neki."

"– Nem hiszem el, hogy megetted az összes jégkrémet, Daemon!
Összerezzentem, és megálltam az ebédlőben. Nincs az, az isten, hogy én abba a konyhába bemenjek.
– Nem ettem meg mindet!
– Ó, persze, saját magát zabálta fel! – sikította Dee olyan hangosan, hogy a tetőgerendák is beleremegtek. – Vagy a kanál volt? Jaj, tudom már! A doboz!
– Ami azt illeti, szerintem a hűtőszekrény – felelte Daemon szárazon. Elvigyorodtam, amikor hallottam, hogy az üres doboz valaminek, leginkább emberi bőrnek csattan."

Dee Black 

Daemon ikertestvére és Katy legjobb barátja. Kedves, szeretni való és barátság centrikus, energikus lány aki minden tőle telhetőt megtesz hogy Katy és a bátyja egymásra találjanak.

"Dee lecsapta a csomagtartó fedelet, és apró mosollyal hozzám fordult.
– Nem mondtam, mert biztosan meggondoltad volna magad a ruháról – kezdte.
– Mi az? – néztem rá aggodalmasan. – Nagy a benne a fenekem?
– Nem! – nevetett. – Remekül néztél ki benne.
– Akkor mi a baj?
Apró mosolya gonoszkássá szélesedett.
– Tudod, a piros Daemon kedvenc színe."

Szeretem Dee karakrerét de semmi olyan eget rengetőt nem tudok mondani róla mint az előbb elhangzottakról.

Kedvenc karakter: Daemon, Dee, Katy mind nagyon jók :D

Ami kifejezetten tetszett: van személyiségük !!!!

Ami nem tetszett: keveset tudunk Dee-ről

A történet: 5/5

A karakterek: 5/5

A borító: 5****/5

Kiadó:  Könyvmolyképző

Kiadás dátuma: 2011 /2013

Oldalszám: 422

Honnan: moly.hu - n olvastam róla sok jó kritikát

Eredeti cím: Obsidian

 Nagyon tetszett hogy a végén volt egy kis rész ami Daemon szemszöge így megismerhettük az ő nézőpontjának egy kis részét.

Összegezzünk:

Remek történet kerek és fátyolos utalásoktól mentes minden apró részlet szépen kifejtett. A karakterek kidolgozottak és VAN SZEMÉLYISÉGÜK!!! Természetesen itt is van egy két karakter akit utálok na de hol nincs ilyen. Most olvasom a második részt és majd haladok tovább vele azokról is hozom majd a kritikát. 

Természetesen nem felejtettem el amit ígértem a Koronahercegnőről és a Párválasztó történetekről csak úgy éreztem addig kell ezt megírnom míg friss az emlék.

A végére néhány idézet hogy tuti kedvet kapjatok hozzá ;) 

"– Hát, úgy egyórányi szökdelés megtenné – válaszolta, és lejjebb siklott a tekintete. Fény rebbent a szemében. – Lehet, hogy előbb jobb lenne átöltöznöd. 

Rám tört a késztetés, hogy eltakarjam magam, de ellenálltam. Nem fogok megalázkodni előtte. 
– Szó sem lehet róla, hogy egy óráig ugrándozzak. 
– Akkor körbeszaladgálhatnál a házban, fel az emeletre, meg vissza. – Elhallgatott, öntelt mosolya veszedelmessé húzódott, amikor ismét a szemembe nézett. – Aztán még mindig lefekhetünk. Úgy tudom, az is egy csomó energiát emészt fel." 

"Tarts ki! Ne hagyj itt! Szavai betörtek a gondolataim közé. (…) Mit teszek? Ha rájönnek, mit csináltam…de nem veszíthetem el, nem. (…) Kérlek! Kérlek! Nem veszíthetlek el. Kérlek, nézz rám! Kérlek, ne hagyj itt! 
Itt vagyok. Kinyitottam a szemem. Itt vagyok."

 

 Véleményeteket írjátok meg szívesen fogadok minden kritikát. Köszönöm hogy elolvastátok.
- N. J. Erceys -