2016. május 8., vasárnap

Kölyökelme, avagy ki milyen agymenéseket csinált gyerekkorában?

Gondolom még ti is emlékeztek rá, hogy milyen is volt gyereknek lenni, valamint azokra a csínytevésekre, amik örökre az emlékezetetekbe égtek, mikor apátok, vagy anyátok egy istenest adott érte. Én is kaptam bőven ilyet, mert éppen a közlekedő autókat dobáltam vízibombával, vagy az öcsém fején teszteltem a bicikligumi keménységét.



Most viszont inkább igyekszem azokat a dolgokat felsorolni, amiket még én is szívesen felidézek, a nélkül, hogy tudat alatt érezném az agyzsibbasztó, koponyarepesztő pofonokat.

Csigagyűjtés:
Ki ne szerette volna fogdosni, vagy gyűjtögetni a csigákat? Én büszkén eldicsekedhetek vele, hogy nekem volt belőle egy egész szatyorral. Jó ötletnek tűnt szatyorba gyűjteni őket, és igazi kihívásnak számított, hogy megtöltsem az egészet.



Mikor a hosszadalmas és fáradságos munkával elkészültem, büszkén mutogattam anyukámnak, hogy mennyit gyűjtöttem. Kicsit furcsán nézett rám, mert így visszagondolva én magam sem sok értelmét látom. Viszont! Volt egy szatyor csigám!!!
Persze pár óra alatt szépen belerohadtak a napsütésben, úgyhogy sajnos ki kellett dobni őket. Így ért tragikus véget a csigagyűjtő álmom.

Csúszdázás:
Minden strand legkiemelkedőbb része a csúszda. Vannak kisebbek, nagyobbak, egyenesek, kanyargósak, ki milyet szeret, de abban egyet érthetünk, hogy mindenkit elvarázsolt.
De nem lehetett ám egyszerűen csak lecsúszni. Ki kellett próbálni különböző és nyakatekert formációkat is, melyek vetekedtek egy balett táncos képességeivel. Versengtünk, hogy ki mer fejjel lefelé lecsúszni, esetleg háttal, vagy fejjel lefelé és háttal egyszerre. Szinte végtelen számú variáció lehetséges, amit bizonyára nem csak én próbáltam ki.



Persze ennek is megvolt a maga hátulütője. Az öreg nénik hangos szidalmazás közepette köpködték rám fuldokolva a vizet, miután arccal előre beléjük zúgtam, mert nem igazán láttam mi is van előttem pontosan. De hát minek is mennek akkor az utamba, ha én éppen halált megvető bátorsággal vetem magam a mélybe?! Felfoghatatlan!

Várom a ti történeteiteket is.



-          C. J. DeWitt -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése