Gameplayajánló - Beyond: Two Souls

Azok számára készült ez a cikk, akik nem tudnak mit kezdeni magukkal az unalmas estéiken.

Én is hasonló körülmények között akadtam rá erre a játékra, szerencsétlenségemre csak Playstationre jelent meg, és mivel é nem rendelkezek vele, ezért maradt a végigjátszás.

Néhány hónapja találtam rá, és pár este alatt végig is néztem a játék végigjátszását, amit meglepően hasznos esti elfoglaltságnak tartottam.

Ez pedig ne más, mint a GsHungary által feltöltött Beyond: Two Souls végigjátszás.

Aki eddig nem volt tisztában a végigjátszás fogalmával, annak nagyjából most el is magyaráznám a lényegét:

Egy, vagy több ember végigjátssza az adott játékot, amit közben rögzít, majd ezt feltölti egy videómegosztó portálra.

Hogy ennek mégis mi a lényegi funkciója?

Az, hogy ha te nem tudod megvenni a játékot, vagy a géped nem elég erős, hogy elfutassa, esetleg nem rendelkezel a megadott konzollal, amire kiadták (lásd. az én esetemben), de mégsem szeretnél lemaradni róla, ezért ilyen formában is végig tudod követni a cselekményét. Vagyis a más által játszott játéknak te is részese lehetsz.

Ilyen formában azoknak végigjátszásoknak van értelme igazán, ahol a játéknak erős történetközpontúsága van. Egy korábbi cikkemben már kitértem a Life is strangere, és akinek az a játék tetszett, biztos vagyok benne, hogy ezt is nagyon szimpatikusak fogja találni.

A történetről pár szóban: Hasonlóan Max történetéhez, ez is egy interaktív dráma, de itt Jodieval kalandozhatunk és fejthetjük meg, hogy milyen kacsoltban áll egy bizonyos Aidennel, egy szellemmel, aki segíteni próbál neki.

A játék és az átvezető videók nagyjából egálban állnak, szóval egy interaktív filmként is fel lehet fogni. De tekinthető egy több órán át tartó filmnek is, aminek komoly története van.

Nem is húzom tovább a szót, itt megtaláljátok az első részt (az egyébként már befejezett végigjátszásból). Mindenkinek kellemes időtöltést kívánok!

- C. J. DeWitt -

Játékajánló - Minecraft (kockáknak), avagy hogy kezdj neki a játéknak?

A legtöbben már valószínűleg hallottak a Minecraft nevű kockajátékról. Sokan már játszottak is vele (vagy teljesen ráfüggtek).

Ebben a cikkben most azt fogom bemutatni, hogy hogyan is tudjátok kipróbálni ezt teljesen ingyen.

Először magáról a játékról pár szót:

Nagyjából a legóhoz lehetne hasonlítani, hogy a Minecraft-szüzek is valamilyen képet alkothassanak róla, azonban annál egy kicsit összetettebb.

Ha életedben legóztál, vagy szeretted a legót, akkor ez az a játék, amely ezt az élményt próbálja visszahozni virtuális keretek között, annyi különbséggel, hogy itt nem kell súlyos összegeket kifizetned, hogy megépíthess egy tíz centis villanyoszlopot.

Az elv maga ugye adott, tehát lehet benne építkezni, és olyan dolgokat létrehozni, aminek csak a képzelet szab határt. Akinek van elég kitartása és ideje, az tényleg bármit képes megépíteni a játékban.

Azonban ez így túl egyszerű lenne.

A játéknak (a milliónyi módja mellett) van egy nagyon népszerű módja, amin általában a legtöbben szoktak játszani. Ez pedig a túlélő mód. A napszakok és éjszakák változásával reálissá teszik az élményt. Nappal, ugye nincs semmi gond, mert szaladgálhatsz a természetben, gyűjthetsz rengeteg alapanyagot, építhetsz házat (vagy amit akarsz), de éjszaka jönnek a szörnyek, és kivétel nélkül mindegyik azon lesz, hogy téged megkajáljon. Szóval nem árt ilyenkor óvatosan mozogni, vagy behúzódni egy általad épített szállásra.

A szörnyekből elég sokféle van. Az egyik nyíllal lő, a másik felrobban, ha a közeledbe ér, egy másik elpakolja a házadat a fejed felől, ha nem figyelsz oda, vagy éppen mérgező üvegeket dobál rád.

Szerencsére vannak védekezési trükkök ezek ellen, és idővel kitanulhatod, hogy mik az egyes szörnyeknek a sajátosságai, így már tudni fogod, hogy mitévő legyél, ha közeledni látsz egyet.

A játéknak nincs vége (ahogy a legónak se), mivel ez egy túlélő játék. A lényege, hogy építgess, fejleszd a felszerelésed, túléld a szörnytámadásokat, és egyszerűen élvezd magát a játékot.

Játszhatsz egyedül is, de még jobb, ha közösségekbe lépsz be, így akár a barátaiddal együtt is tudtok kalandozni. Hatalmas élmény ugyanis, ha páran összefogtok, és nekiláttok megépíteni egy erődöt, vagy házat, majd azt megvéditek az esetleges támadóktól szemben (vagy más játékosoktól, akik ki akarnak rabolni).

Helyszínek szempontjából nagyon gazdag a világ. Az erdőtől kezdve, a sivatagokon át, a kilométereken át húzódó barlangrendszerekig minden megtalálható, ami a természetben is előfordul.

Nem véletlen hívtam kockajátéknak fentebb, ugyanis a legtöbb esetben kocka alakú blokkokból áll minden. Ez ugyan nem jelent különösebb hátrányt a játék élményében, hamar meg lehet szokni a képi világát, és gyorsan el lehet sajátítani a játék fizikáját. Van viszont egy hatalmas előnye: szinte bármilyen gépen elfuttatható. Ha egy youtube videót le tud játszani a géped, akkor ezzel se lesz gondja.

Rengetek állat is található a játékban: tudsz teheneket tenyészteni, malacot vágni, lehet kutyád, vagy csirkét etethetsz. Egész állatfarmokat létrehozhatsz, ha úgy tartja kedved, vagy egy állatkertet, ha éppen erre vágynál (nekem éppen tehén- és birkatenyészetem van, amiből húst lehet nyerni).

De farmerkodhatsz is. Különféle növényeket ültethetsz, amiből élelmet nyersz, vagy megetetheted vele az állatokat.

És most jöjjön az a rész, hogy hogyan tudsz játszani vele:

Először is szükséged van egy kliensre, amin keresztül te játszani tudsz. Ezt letöltheted erről az oldalról is:

http://empirecraft.hu/

Ha ez megvan regisztrálsz, és már be is tudsz lépni magába a játékba.

Kiválasztod, hogy hogyan akarsz játszani; egyedül (az egyjátékos móddal), vagy többen (a többjátékossal). Kezdetnek én inkább azt javasolnám (ha új vagy még benne), hogy először egyedül próbáld ki, hogy milyen is igazából, így nagyjából megtapasztalod, hogy mire számíthatsz.

A többjátékos módnál te is létrehozhatsz saját szervert, hogy kizárólag a barátaiddal játssz, de csatlakozhatsz különböző szerverekre is, amikre ha rákeresel, csak az ip címét kell beírnod, és már kapcsolódni is tudsz rá.

Ha kezdő vagy, célszerű először egy földből készült házat összedobni, hogy bármikor elbújhass, ha valami közeledik feléd, majd elindulhatsz és szerezhetsz kaját, amit állatok leöléséből tudsz nyerni. Nyersen is elfogyasztható, de a legjobb módja, ha megsütöd. Ehhez azonban kell egy kemence is.
Lassan rá fogsz jönni, hogy milyen anyagok szükségesek ahhoz, hogy a számodra szükséges dolgokat előállítsd. Nehéznek fog tűnni elsőre, de hamar bele fogsz jönni. Ha nagyon nem menne, akkor itt egy link, ahol minden fontos craftolási módot megtalálhatsz:

http://www.minecraft-crafting.net/

Ha tehát, az imént említett kemencére lenne szükséged, az a linken az első sorban a hatodik lesz, amit kövek körbe helyezésével tudsz előállítani a craftoló asztalon (ami pedig a negyedik, és a megfelelő rublikákba helyezett fákból készíthetsz).

Ennyi lenne az egész. Mindenkinek jó játékot és hasznos craftolást kívánok!

Ha kérdésed van, azt felteheted üzenetben, vagy írj a vélemények szekcióba.


- C. J. DeWitt -

C. J. DeWitt - Faith - Első fejezet

A történet helyenként brutális cselekményt, túlfűtött szexualitást, illetve tudatmódosító szerek megjelenését tartalmazza, így csak erős idegzettel rendelkező felnőtt olvasóknak ajánlott.

Első fejezet

Faith az ágyon feküdt, és üres tekintettel a plafont bámulta. a gondolatai messze jártak. Egy tükörben nézegette magát, ami a plafonra volt szerelve, hogy milyen célból, abba inkább nem mert belegondolni. Csak Jenna tudta volna megmondani, hogy miért rakott egy tükröt a plafonra. Azt tudta, hogy legjobb barátnője szerette a férfihátsókat nézegetni, és előszeretettel fel is hozta őket a lakására, de Faithnek inkább nem volt kedve összerakni magában a gondolatmenetet. Inkább a tükörben lévő képmására meredt: 19 éves, fiatal lány, barna, hosszú hajjal, ami fényesen csillogott, és összhangot alkotott a szintén ugyanilyen színű szemével. Az arcvonásai vékonyak voltak, nem volt semmilyen különösebb problémája önmagával, mindig is meg volt elégedve mindenével (már amit a „gyárban” kapott).
Egyedül csak egy dolog zavarta igazán, az orrán az a néhány szeplő.
amióta az eszét tudta, mindig is ott voltak. Korábban sokan mondták neki, hogy szexi, de ő máig nem tudott velük kibékülni. Be kell ismerni, hogy a legtöbb lányt nagyobb problémák foglalkoztatják, mint pár szeplő. De mégis, elvégre ő is csak nőből van! Az a feladata, hogy élete végéig elégedetlen legyen magával.
Egy lámpa vörös fénye átderengett a baldachinos ágy ágyfüggönyén, így még jobban kihangsúlyozva a szemén lévő sötét karikákat. Nem volt kedve alaposabban szemügyre venni őket, ezért az oldalára fordult. A mámor, amit érzett, már múlóban volt. Ránézett Jennára, aki mellette feküdt az ágyon. Ő még mindig kábult állapotban volt.
Ez jellemző rá: mindig több anyagot vett be, mint amit kéne. A kokain, amit szereztek, egy új dílertől jött. Ingyen jutottak hozzá, ez még csak a „rászoktatás” időszaka volt. Mikor felbukkan egy új díler a piacon, akkor ingyen anyagot oszt szét, hogy a vásárlók kipróbálják a hatását, és ha tetszik nekik, akkor legközelebb is nála vásárolnak.
A mostani viszont erősebb volt, mint amit megszoktak. Nem csoda, hogy mindketten rendesen kiütötték magukat tőle.
– Jenna! – Faith megrázta a lányt, de ő csak nyöszörgött. Hajának szőke fürtjei táncoltak a vállán, miközben próbálta ébresztgetni. – Jenna, kelj fel!
A lány lassan feleszmélt a bódult állapotából. A körülbelül félórás hatás már múlóban volt. Hihetetlen, de barátnője egyszerűen sosem tudott mértéket tartani, már ha a drogfogyasztásban egyáltalán lehet mértéket tartani.
– Mi van? – kérdezte Jenna félig-meddig még kábultan.
– Indulni kéne. Te akartál annyira menni, nem?
– Uhh, tényleg, el is felejtettem, annyira kikészültem tőle.
Jenna kipattant az ágyból. ha bulizásról van szó, akkor nem ismert határokat.
Faithnek tetszett barátnője stílusa, bár szerinte egy kicsit vadóc volt. Egy buliban ismerkedtek meg, de ezek után mégis ki hitte volna?
Faith is kimászott az ágyból. Könnyed léptekkel szelte át a szobát. A lába alatt vastag szőnyeg terült el, amitől akár hangtalan léptekkel is suhanhatott, de itt ilyenre nem volt szükség. Jenna már a fürdőszobában volt, és elkezdte a végeláthatatlannak tűnő „tükrözését”, ami annyit jelent, hogy addig nem is jön ki, amíg arcának minden egyes négyzetmilliméterét ki nem sminkelte.
Faith addig a szoba túlsó végébe, a ruhásszekrényhez ment, hogy átöltözzön, és felvette egyik bulizáshoz használt ruháját: egy egyrészes lila ruhát, alján fodrokkal, ami pont a térdéig ért. Úgy gondolta, hogy ez tökéletes lesz az estéhez. Már előtte eltökélte, hogy ma felszed egy srácot. A legtöbben azt mondanák rá, hogy ribanc, de ez nem zavarta. Sokan megvetették a viselkedéséért, de mostanra eljutott odáig, hogy ne figyeljen fel a sértésekre. Az alapján ítélték, amit kívülről láttak belőle, viszont senki nem látott bele a fejébe. Nem tudták, hogy mit élt át, és miért csinálja.
Egy apró kiskutya szaladt oda hozzá a nappaliból, és éles ugatással jelezte, hogy szeretné, ha már vele is foglalkoznának. Faith sosem szerette a bolhafing méretű kutyákat, Jenna viszont odáig volt értük.
Így hát ő is kénytelen volt eltűrni. Most kitartóan ugrált, hogy végre simogassa meg a hasát, majd miután a terve csődbe ment, felugrott a lábára, és a faji különbségekre ügyet sem vetve, a lehető legnagyobb örömmel próbálta áttörni ezt a falat.
– Nyughass! – szólt rá a hiperaktív ebre, majd lerázta a lábáról.
Faith lehuppant az ágyba. Jenna még egy darabig nem fog előjönni. Hátradőlt, és behunyta a szemét. A kokain hatása már elmúlt.
Nem volt valami jó érzés: depresszió és negatív gondolatok. Ez jellemzi, ha már kiment belőle. Nem először élte át az „élményt”. Ismét a szülei jutottak az eszébe.
Ez nem lehet igaz!
A régi veszekedések és ordítások most ismét a fülében csengtek.
– Sehova nem mehetsz! – kiabált vele az apja. – Nem engedem, hogy a lányom lezülljön, és egy ilyen… ilyen legyen.
– Egy ilyen mi? – kérdezte ingerülten Faith, azonban mielőtt választ kaphatott volna, sarkon fordult, és kirohant az éjszakába.
Minden azzal kezdődött, hogy ő volt a „jó kislány”. És ez valóban így is volt. Egész életében csak másoknak akart megfelelni. tanult, tanult és tanult. Apja szerette volna, ha azt a pályát választja, amit ő is: a betegek gyógyítását. Faitht vonzotta is a gondolat, csak az volt a baj, hogy a gondolat nem vonzotta őt. Egész elemi és középiskolában csak egy cél vezérelte, hogy apját követni tudja, és ő legyen a családi következő generációs orvos. Az apja, a nagyapja és az ő apja is orvosok voltak, hát neki sem volt más választása. irigykedve nézte végig, ahogy a körülötte lévő fiatalok elsőnek vetik bele magukat az éjszakai életbe, ahogy elsőnek isszák meg az első sörüket, csak azért, hogy negyedórával később kihányják azt. Csapatokba verődnek és baráti köröket alakítanak ki, átjárnak egymáshoz és megbeszélik a problémáikat. Mindezeket Faith is szerette volna, de sosem volt rá lehetősége, mert valakinek el kellett játszania a „jó kislány” szerepét, az osztály mintadiákját. Emiatt elég sok sértést is kapott, amelyeket nagyjából sikerült eleresztenie a füle mellett. Így telt hát neki az egész középiskola. Folyamatos félelemben, vágyakozásokkal és megfelelési kényszerrel.
Aztán jött a továbbtanulás. Az a rohadt egyetem! Minden, amit szeretett volna, minden, amiért küzdött, egy szempillantás alatt elveszett. a szikrázó és boldog napon érkezett levél mindent lerombolt benne. Az elutasítás, hogy nem vették fel, még mindig tőrként hatolt belé. amiért olyan sokat dolgozott és nélkülözött, most semmivé lett. Céltalanul és csalódottan vette tudomásul a keserű igazságot, hogy nincs szükségük rá.
A csalódás és harag keveréke, amit akkor érzett, még mindig tisztán élt benne. Elege lett a „jó kislány”-szerepből, elege lett a képmutatásból, csak azokat az éveket szeretné visszakapni, amelyeket elvettek tőle.
Egyedül belevetette magát az éjszakai életbe. Minden, amit nem volt szabad, most az első helyen szerepelt nála. Bulizás, alkohol és a drogok. A nagyszerű dolgok, amik elhozták számára a szabadságot. Mindig is erős és kitartó típus volt. Képes volt felállni a padlóról, és
megmutatta, hogy a rossz dolgok ellenére megint meg tudta találni az örömöt. Végre képes volt újból hinni valamiben. Hitt az élet örömeiben, felfedezte azokat a dolgokat, amelyek jó kedvre derítik, és hitt önmagában. Elvégre a neve is ezt jelentette.
A szülei persze ezt nem érthették meg. az egyedüli gyereket, akit egy célnak nevelnek, most beszippantotta a zene és a fények végtelen világa. Rengetek kiabálás, ajtócsapkodás és pár elcsattant pofon miatt Faith elmenekült otthonról. Nem bírta többé elviselni az álszentségüket és a képmutatásukat. Nem vették jó néven, hogy egyetlen gyerekük letért a kijelölt ösvényről.
Azután találkozott Jennával, szerzett egy állást egy gyorsétteremben, és éjszakánként együtt fedezték fel a város titkait.
Most sorstársként élnek ketten, ebben az egyszobás kis lakásban, amit Jenna állandóan kanos kutyájával osztanak meg. Napközben nyugodtan telik az idő. Ki-ki végzi a saját feladatát. Faith elszolgál,
Jenna pedig körmöket lakkoz. Mindketten eljátsszák a jó kislány szerepét, de este elszabadul a pokol.
Ez volt a legjobb dolog, ami csak létezett: nekivágni az ismeretlennek, és ahhoz csak hinnie kell.


- C. J. DeWitt -

Jennifer L. Armentrout - Ónix/ Opál

Jöjjön hát a folytatás.

Mint az az az előzőkben már leírtam az első rész teljesen magával ragadott és teljes mértékű imádatom tárgya lett. Azonban több időmbe telt elolvasni ezeket, mert valahogy a második rész nekem nagyon döcögős volt. Történtek a dolgok de nem tudtam magam úgy beleélni mint kellett volna .

Fülszöveg : Ónix

Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…

Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.

De nem ez a legnagyobb problémánk.

A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi.

Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.

És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.

Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak?

Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el?

És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmiek?

Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.

Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…

Fülszöveg: Opál

Senki sem érhet fel Daemon Blackhez.

Amikor elszánta magát, hogy kimutatja az érzéseit irántam, komolyan beszélt.
Soha többé nem kételkedem benne – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok.

Csakhogy még ő sem védheti meg a családját, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket.

Mindazok után, amiken keresztülmentem, én sem vagyok többé ugyanaz, aki voltam. Még mindig változom, és fogalmam sincs, mi lesz a vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibrideket tesztelő és kínzó titkos kormányzati szervezettel, ráébredek, hogy a képességeim nem ismernek határokat.

A halál a mindennapjaink részévé vált. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról kiderülhet, hogy valójában a halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza.

Akkor sem, ha az eredmény örökre darabokra töri az életünket.

Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják.

Na, hát akkor lássuk. Döcögős és lassú volt a történet az Ónixban, és nagyon érezni lehetett benne, hogy csak valamit előkészít, persze itt is ment a történet, ám nekem akkor is kevés volt. A vége az tényleg oda lett téve, és tényleg érdemes volt folytatni, mert mint minden jó sorozatban itt is jó kérdéseket vetett fel. A harmadik rész azonban nagyon tetszett, a történetvezetés jó volt, nem volt vontatott és ez a vége. Istenem, hát ez nagyon eszméletlen durva.  Egyszerűen ott ültem és csak néztem, hogy mi van? MI VAAAAAAN?  

Oh My God

Itt csukd be a szemed, mert CSELEKMÉNYLEÍRÁS!

Vegyük a kettőt együtt úgy ahogy történek a dolgok. Bekerül a képbe a drága Blake, akit úgy utálok ahogy kevés karaktert eddig. Az elején nincs is vele gond, azt leszámítva, hogy ráhajt Katy-re és tönkre akarja tenni az álompárt, de persze ez nem lehetséges, ezt mind tudjuk. De hogy ekkora egy sunyi szemét, és mikor kést hajigál Katyhez… HAHÓÓÓ sorozatgyilkos csinál ilyet haver, nem veszed észre hogy ketyós? Eddig szerettem a csajt, de mikor ezzel a majommal tölti az idejét az isteni Daemon helyett, ott kinyílt a bicska a zsebemben. Na, de térjünk vissza. Ugyebár kiderül, hogy Katy cica egy félig Luxen félig ember hibrid izé, és a mi Blake barátunk úgyszint hibrid. Elkezdi őt tanítgatni, aztán bekavar a képbe Katy anyjának a pasija, elrabolja őt, persze Daemon kiszabadítja és Dawson az elveszett ikertesó is kiszabadul általuk. Amit a legjobban sajnáltam, hogy Adam meghal. Nekem ennyi volt a második rész. Nem tudom ki hogy van vele, de szerintem csak töltelék volt.

Utálatom tárgya. Blake

 Az Opálban már jobb a helyzet. Persze Blake visszatér, és még mindig utálom és még mindig mindenki meg akarja ölni, legfőképp Dee hisz Adam Blake keze által halt meg. Megmondom őszintén osztom nézeteit. Nade akkor a történetek röviden. Dawson és a csapat megbeszélni, hogy kiszabadítja a szerelmét, Beth-t és Blake barátjat Chris-t tervezgetnek, de az első alkalommal elbuknak, mert nem bírják az ónixot sok sok gyakorlás eredményeképp valamilyen szintű ellenállást szereznek és elindulnak a mentőakcióra, csak hogy közben egy eltűnt srác Simon az útjukba áll, és ezzel dől minden kifutnak az időből, és ha ez nem lenne elég az a sunyi álszent dög Blake csapdát állított, így Katy-t elfogják. Röviden tömören ennyi, persze gondolom mindenki tudja hogy ez a negyede SE, úgyhogy hajrá srácok tessék elolvasni sürgőőőőősen.

Értékelés:
A történet alapvetően magával ragadó és a szereplők legtöbbje szerethető, vagy elviselhető KIVÉVE BLAKE! ŐT UTÁLOM! A történetvezetés helyenként döcögős, de összességében megfelel minden elvárásnak. A gonoszok ultra gonoszok, a jók ultra jók a világban minden rendben persze földönkívüliek laknak köztük, de hát ez sose volt probléma.Lényeg az hogy mindenhol ott a szeretet. Nemde?

Kedvenc karakter: Adam/Dee/Daemon/Katy

Ami kifejezetten tetszett: Dawson él

Ami nem tetszett: Adam :( szegény meghal

A történet: 5/3 az ónixban 5/5 az opálban

A karakterek: 5/5

A borító: 5/5

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás dátuma: (magyar) 2013/2014

Oldalszám: 472/452

Honnan: moly.hu

Eredeti cím: Onyx/ Opal

- N. J. Erceys -

A végére egy kis válogatás a szereplőkből ;) 

Könyvelőzetes: C. J. DeWitt - Faith

Sziasztok,

Nemrég jelent meg első könyvem magánkiadásban, aminek Faith a címe.
Úgy döntöttem, hogy megosztom veletek is, kedves olvasóim!

Egy kis előzetes a történetről:

Faith élete nem éppen olyan irányba tart, amit korábban szeretett volna. Egy trauma hatására életcéljává vált, hogy legjobb barátnőjével, Jennával, minden este belevesse magát az éjszakai életbe, és megpróbáljon elmenekülni a valóság elől.

Az alkohol, és drogok körforgásában töltött estéire végül árnyék vetül. Kattan a lábán a bilincs, és egy penészes falú szobában találja magát, valahol a külvárosban. Elrabolták, és senki nem tud róla.

Legfőbb vágya, hogy a lehető leghamarabb kiszabaduljon és hazamenjen, de már maga sem tudja, hogy mit jelent ez a szó a számára.

Az útja azonban még közel sem ért véget. Hamarosan egy konténerszállító hajó belsejében várja, hogy hat különös útitársával együtt, az óceánt átszelve megérkezzenek valahová.

Az összesen húsz fejezetes könyvet teljes egészében elolvashatjátok majd itt a blogon. Minden héten, szombatonként teszem fel a következő részt. Remélem sokak tetszését elnyeri majd.


- C. J. DeWitt -

Filmajánló - Interjú a vámpírral (a legjobb vámpíros film EVÖR!)

A vámpíros történeteket gondolom kívülről fújjátok. Hősszerelmesen kiszívják imádott asszonykájuk vérét, majd kimennek a napra csillogni. Vagyis én úgy vettem észre, hogy ez az elgondolás elfogadottá vált.

Most egy olyan vámpírtörténetet ajánlok nektek, amiben kifejezetten nincs semmilyen csillogás.

Ezt a cikket főként azoknak írom, akik még nem ismerik ezt a filmet, és vágynának végre egy igényes történetre, ami vámpírokról szól.

Nos, megérkezett.

Az Annie Rice által írt regény megfilmesített változatáról lenne szó.

( Akik már látták ez a filmet, azok most legyenek szívesek bezárni az oldalt, vagy azonnali hatállyal szúrják ki a szemüket.)

Ahogy a vámpíros történeteknél azt megszoktuk, meglepően hosszú időintervallumot ölelnek fel. Általában több száz évben gondolkodnak.  A mai filmek valahogy átsiklanak ezek fölött a tények felett, és csak az éppen aktuális, vagyis a jelen időben játszódó eseményeket mutatják be. Itt értem azt, hogy lehet, hogy a vámpír 100 évvel ezelőtt született, de az akkori és az azt követő cselekményt nem igazán részletezik. Helyette tudomásul kell venni, hogy az a vámpír 100 évet élt, és a mi időnkben vesszük fel a cselekmény fonalát.

Ez meglehetősen szimpla módja a történet mesélésének, ugyanis nem kell azon agyalniuk az íróknak feleslegesen, hogy milyen eseményeket hozzunk be a hiányzó 100 évre.

Nos, az Interjú a vámpírral nem ilyen.

Mivel az alapja egy regény, ezért meglehetősen nagy volt a ráfordított idő, és ez a történetben is meglátszik.  Nagyjából 200 évet ölel fel a cselekmény, ezt meglepően jól kezeli a film. A különböző időkből nagyon színes korrajzokat látunk, valamint a változatos helyszínekkel hamar el tud varázsolni.

A történet szerint az egész film egy nagy interjú, ami tulajdonképpen Louis visszaemlékezése az életére. A 200 évvel ezelőtt indult eseményláncolatban Louis elvesztette a feleségét, és a gyermekét, majd a halált keresve találkozott Lestattal, aki meghallotta elkeseredettségének hívó szavát.

Innentől pedig kitalálhatjátok, hogy mi történt. Louisból szépen vámpír lett.

Nem igazán találkozni a szokásos klisékkel, amik a mai filmek, illetve sorozatok tobzódnak. Persze, most is, int mindig, be kell mutatni a vámpírrá válás folyamatát, és az azt követő mizériákat, de tulajdonképpen sokkal mélyebb kérdéseket taglal, mintsem azt egyszerűen meg tudnánk fogalmazni.

Belemegy az Isten-Sátán kérdéskörbe, hogy van-e pokol, de komolyabb, a létezést érintő kérdések is gyakran előbukkannak, hogy a vámpírok mégis milyen lények?

Az ilyen, és ehhez hasonló, komolyabb vitákat érintő kérdések igazán érdekessé teszik az amúgy is eseménydús történetet.

Maga a közeg, és a rendező által teremtett atmoszféra, elég nyomasztóan mutatja be a vámpírok világát, azonban még ebben a világban is jelen van a szeretet, még ha azt próbálják is kiűzni magukból.

Ha félórás befejező csatajelenetekre akarnál vágyni, akkor ez nem a te filmed (nem mintha nem lenne benne így is elég), helyette inkább a központi téma Louis, és az a teher, amit a vállán cipel. Ezek miatt a tét, és a drámaiság sokkal inkább fontosabb, és komolyan aggódhatunk egy-egy szereplőért.

A zene valami nagyon ügyes módon kíséri végig a filmet, és a történethez illő melankolikus hangulatot teremt.

Számomra ez a film a vámpíros történetek királya, mert mind hangulatában, mint történetében képes feledhetetlent alkotni, ami többszöri újranézéssel is ugyanolyan élvezhető marad.

- C. J. DeWitt -

Csináld magad könyvjelző

Bizonyára ti is sokat bosszankodtatok azon, hogy nincs egy normális könyvjelzőtök se. Ilyenkor az éppen kéznél lévő dolgokat használjátok erre a célra: papír fecnit, újságpapír darabot, vagy egy darab papír zsebkendőt. Most összegyűjtöttem nektek három tippet, hogyan tudtok egyszerűen és gyorsan pár kreatív könyvjelzőt készíteni, hiszen a könyvek is megérdemlik a törődést.

Így most hoztam egy DIY cikket.

Könyvjelzők, amiket nagyon könnyen el lehet készíteni és cukik is:

Az első egy egyszerű fonott fonal könyvjelző. Nem nehéz, veszel három fonalat és szépen befonod :) ez nem nagy dolog. A második egy édes masni. Egy szalagot megcsomózol középen és masniba kötöd, majd ezt egy gémkapocsra fűzöd egyszerűen és máris nagyon mutatós lesz. Én személy szerint a metrón láttam és beleszerettem. Gondolkodtam rajta hogy kikapom a csajszi kezéből és elfutok (azt nem tudom hogy szálltam volna ki két állomás között ) de pont akkor rakta el.

Nagy ragasztózás árán de meglett  :)

Ez a kis cukiság C.J. DeWitt becses tulajdona :)

Az utolsó pedig a személyes kedvencem a kis könyvfaló. Ezt leírni nem nagyon tudom, de a mellékelt ábrasor mutatja, mit kell csinálni. Kell hozzá 3 színes lap egy ragasztó és egy olló, na meg ha nem vagy biztos magadban akkor egy ceruza sem árt, amivel előtte felrajzolod.

Mára ennyit. Remélem tetszett és hasznát veszitek. Véleményezni ér és a Chat ablak se harap ;)

- N. J. Erceys -

Szösszenet – Honnan tudhatod, hogy ténylegesen beköszöntött az ősz?

Az megvan, mikor békésen alszol, és próbálod kiélvezni a vasárnap nyújtotta örömöket, hogy sokáig alhatsz?

Na, nekem az elmaradt.

Előző este még nem volt semmi gond. Elvégeztem a szokásos lefekvés előtti procedúrát: be az ágyba, nézni egy youtube videót, majd csicsikálni. Igazából semmi szokatlant nem vettem észre, mert nem is volt ilyen.

Na, de reggel...

Megvan az az érzés, mikor egy félméteres pókhálóra kelsz fel reggel, ami közvetlen a fejed felett lóg, és három ló méretű pók azon gondolkodik, hogy mégis mikor vagy hajlandó felkelni, hogy folytatni tudják a munkát végre, vagy téged is beleszőjenek a hálóba?!

Azt hiszem, nem kell leírni milyen élmény lehetett.

Én nagyokat pislogtam rájuk, ők meg visszapislogtak rám. Beletelt pár másodpercbe, mire ténylegesen felfogtam a jelenlétüket.

Jobban megszemléltem az egy éjszaka összehozott extrém méretű hálójukat, és közben azon gondolkoztam, hogy ez egy trükk akar-e lenni, amit ha ráejtenek a fejemre, sikeresen tudnak likvidálni engem, de nem fedeztem fel rajta semmi ilyesmit. Tényleg csak egy szimpla pókháló volt, közelebbről nézve pedig külön kis lakrészeket is fel lehetett fedezni benne, nappalival, étkezővel, és fürdőszobával. Szóval igazi luxus apartman.

Most tudni illik, nekem van egy házipókom. Heroldnak hívom. Herold, a házipók. Már egy éve hű lakótársam. A kapcsolatunk úgy kezdődött, hogy egyszer csak megjelent az egyik sarokban, és én valamilyen hülye okból kifolyólag sose mutattam be a papucsomnak, így az azóta hosszútávú és gyümölcsöző kapcsolatunk túlélte ezt a próbát.

Ő elvolt a maga kis sarkában, én meg nem piszkáltam. Kisebb muslicákat gyűjtött magának, úgyhogy felettébb hasznos jószág volt. Szerette a bömbölő zenét is, főleg a dubsteppet, mert ilyenkor vadul rángatózott a pókhálójában, úgy, ahogy a rockerek rázzák a fejüket egy vad koncert kellős közepén. A zenei ízlésünk, tehát egyezett.

Miután kikeltem az ágyból, hogy megkérdezzem Harold véleményét az új lakótársakról, megrémülve tapasztaltam, hogy eltűnt a hálójából.

Hirtelen azt hittem, hogy a három új partner megette őt, de nem találtam dulakodásra utaló nyomokat, ezért odafordultam a srácokhoz, hogy nem tudnak-e valamit a holléte felől.

Legnagyobb meglepetésemre az egyikükben felismerte hű bajtársamat, Heroldot.

Az a gaz elárult engem, és új pajtikat szerzett! Mi több, épp a fejem felett buliztak, hogy ezzel még jobban megbántsanak és kiközösítsenek.

Ezek után természetesen már nem maradhatott. Azonnali hatállyal távoznia kellett, úgyhogy ami késett, az most sem múlt el. Ki kellett mennem a papucsomért, és elégtételt vettem az árulása fölött.

Így múlt hát ki Herold, a házipók, hű bajtársam és alattvalóm. Ilyen tragikus események hatására kellett ráébrednem, hogy valóban beköszöntött az ősz.

(Holnap első dolgom lesz zsugorfóliával körbetekerni a házat, és légmentesen lezárni, de előtte könnyeim záporozó tengerén át, egy perc néma csenddel adózom legjobb barátom, Herold emlékének.)

- C, J. DeWitt -